Jobban vagytok, ugye? – teszi fel az kérdést Wojtek (Kövesi Zsombor) Mayának, a sógornőjének (Petrik Andrea), és Larsnak, a sógorának (Telekes Péter), akik három hónappal korábban vesztették el a kisbabájukat egy otthonszülés során. Nyilván nincsenek jól, viszont mindenki beleszól abba, hogyan kellene jobban lenniük.

Fotók: Dömölky Dániel

Wojtek félresikerült kérdése is jelzi, milyen nagy tétje lehetne az Egy nő anatómiája színrevitelének 2024-ben Geréb Ágnes országában, ahol párhuzamosan lehetünk tanúi az otthonszülés növekvő népszerűségének, a kórházi erőszakról szóló egyre hangosabb közbeszédnek és annak a politikai diskurzusnak, amelyben nagyon sok ember érzi magát feljogosítva arra, hogy nők testéről beszéljen. Kérdés az, hogy a Pesti Színház bemutatója mennyire tud érvényes előadást csinálni ezekkel a sokakat foglalkoztató kérdésekkel a háttérben.

Az önmagát „újjászületés egy részben” alcímmel illető előadás már az első jelenet előtt definiálja a fókuszt, tehát az előadás elsősorban Maya, Lars, és talán az egész család újjászületéséről szól(na). Mert egy ilyen tragédia után nem lehet nem átalakulni. Szándékos azonban a feltételes mód, mivel nem gondolom, hogy ezt a nézőpontot érvényesen tudta volna végigvinni az előadás.

Pedig maga a dráma erős alapokat adna bármilyen bemutatóhoz. Wéber Kata a lengyel TR Warszawa társulat felkérésére írta meg a Pieces of a Woman című drámát, melyet a hazai közönség Mundruczó Kornél rendezésében a Vígszínházban láthatott vendégjátékként. 2020-ben készült el az azonos című filmes produkció, ugyancsak Mundruczó rendezésében. A dráma és a film elsősorban a női főszereplőnek kínál hálás szerepet. Nem csoda, hogy a filmben főszerepet játszó Vanessa Kirby az alakításáért Oscar-díj jelölést kapott, és elnyerte a Velencei Nemzetközi Filmfesztivál legjobb filmszínésznőnek járó díját.

Az előadás klasszikus (szexista) vígjátéki helyzettel indul, amely Larsot pipogya férjként ábrázolja, aki még a létrára is csak unszolás hatására tud felmenni. Hozzá képest Maya csak a vagánysági tengely másik végén helyezkedhet el, mindent határozottan csinál, még a saját első szülése közben is kézbentartja a dolgokat. Nem kell sokat gondolkodnia a nézőknek a szerepeken. Engem viszont az előadás egésze alatt az foglalkoztatott, hogy vajon mit láthat egymásban ez a két teljesen ellentétes személyiséggel rendelkező ember.

Kedves meglepetés, hogy a mindent meghatározó szülésjelenetet nem rövidítették le az alkotók, a Pesti Színház közönsége mintegy harminc percen keresztül nézte Maja vajúdását. Bátor vállalás, hogy az amúgy mélyen tabusított eseményre ennyi idő és figyelem jut a bő másfél órás előadás során. A szüléshez kiérkező mentősök egyenruhája alapján derül ki, hogy az alkotók Lengyelországot tartották meg az előadás helyszínének, csak egy később elhangzó rövid vicc utal a történet által megjárt amerikai-magyar-lengyel tengelyre.

A korábban említett humorizálás az előadás további részeire is jellemző, így sok feszült és jelentőségteljes pillanatot söpör félre egy vicc, amely könnyen eltávolíthatja a nézőket. Pedig a dráma és az előadás is tele van olyan kényelmetlen és összetett helyzetekkel, amelyekre lehetne hosszabb időt hagyni átgondolni, és nem rögtön elütni egy nevetéssel. Maya és Lars között például jelentős különbség van osztályhelyzet és nemzetiség szempontjából is. Míg Maya és a családja a lengyel középosztálybeli életet él, Lars egy norvég származású hídépítő. Az előadás világában (ellentétben a valósággal) viszont mintha nem létezne a társadalmi mobilizáció miatti stressz, minden konfliktus csak a szülés után aktivizálódik, aminek hatására az addig pipogya Lars hirtelen egy függőségekkel küzdő bunkó lesz, aki az első adandó alkalommal rámegy a feleségének az unokatestvérére (Radnay Csilla), aki meglepő módon nyitott a közeledésre. De még így is meglepetésként érheti a nézőt, hogy később Magdalena (Nagy-Kálózy Eszter) egy nagyobb összeget fizet ki a férfinak, csak azért, hogy elhagyja Mayát. Hogy aztán öt percen belül kiderüljön, hogy Maya és Lars már amúgy is válás mellett döntöttek, így a férfi csak könnyen jutott pénzhez, haha. Megint egy feszült, jelentős helyzet (egy anya lányai örökségének elköltésével éri el, hogy a veje ne legyen többé a család része), ami egy vígjátéki helyzettel van elütve (az okos fiú egy idősödő asszonyt átverve jut nagy összeghez). Ugyancsak Magdalenához kötődik az előadás egy másik, kissé háttérben maradó tragédiája. Az egyre nyilvánvalóbban demenciával küzdő asszonyról egy véletlen során derül ki, hogy nem hajlandó kórházba menni, sőt, még a lányainak se beszél ebbéli szándékáról. A nyilvánvalóan drámai helyzet ugyanakkor sokszor csúszik át a feledékeny nénin való összemosolygásba.

A gyors hangulatváltozások azért is meglepőek, mert maga a dráma, és sokszor az előadás is nagyon fontos állításokat tesznek a gyász transzgenerációs öröklődéséről, a fájdalom elfogadásáról, illetve a feldolgozás és a továbblépés lehetőségeiről. Ez a dráma alapvetően meg tudja mutatni, hogy egy nő története akkor lehet önazonos, ha a saját döntéseit hozhatja meg. Szép keretes szerkezetet ad az előadásnak, hogy a betegséggel küzdő Magdalena ugyanúgy nem akar kórházba menni, mint az előadás elején otthon szülő lánya. Ugyancsak megható pillanat, amikor az előadás végén a férfiak eltűnnek (Lars ki lett fizetve, Wojtek pedig templomba ment), csak a nők maradnak ebédelni, és az addigi feszült hangulat hirtelen közös nyugodt beszélgetésbe vált át.

A női szereplők adják az előadás erejét. Elsősorban Maya Petrik Andrea alakításában. Petrik finoman, visszahúzódva ábrázolja a gyászoló nőt, aki ugyanakkor egyértelműen meghúzza a saját határait. Bár Maya sok jelenetben csöndesen, megfigyelőként vesz részt, mintha gravitációs mező lenne körülötte, nehéz nem rá figyelni. Monika (Márkus Luca), Maya testvére a nővérével való viszonyban bontakozik ki, melynek a megfelelési kényszer és a közös gyerekkorból hozott irigység egyaránt része. Mégis van köztük egy nagyon erős bizalom, ami (és némi Maya felől érkező provokáció) hatására Monika egyre őszintébben kommunikál saját kétségeiről valláscentrikus politikusi karrierterveire vonatkozóan. Nagy-Kálózy Eszter alakításából egy kifejezetten domináns anya karaktere rajzolódik ki, aki nagyon sok áldozatot hozott a családja stabilitása érdekében. Az előadás egy olyan érzékeny életszakaszában mutatja meg, amikor ez a dominanciája megbillen, viszont még nem látszik, hogy mi lesz az új erődinamika a családon belül.

Karakteres látványa van az előadásnak (díszlet- és jelmeztervező: Kálmán Eszter). A szülésjelenetben látható Maya és Lars tágas lakása után könnyen alakul át a tér Magdalena egyre tömöttebb és káoszosabb lakásává, ahol a családi ebéd történik, és amely lassan megtelik a Magdalena által készített kerámiakacsákkal.

Mi? Wéber Kata: Egy nő anatómiája
Hol? Pesti Színház
Kik? Szereplők: Petrik Andrea, Telekes Péter, Nagy-Kálózy Eszter, Márkus Luca, Kövesi Zsombor, Radnay Csilla, Waskovics Andrea. Díszlet- és jelmeztervező: Kálmán Eszter. Dramaturg: Kovács Krisztina. Világítástervező: Friedrich Gergely. Ügyelő: Báhner Péter. Súgó: Jároli Helga. Rendezőasszisztens: Efstratiadu Zoé. Rendező: Alföldi Róbert.