Kovács Natália: A szöveg öröm-e? Rejtő Jenő–Kárpáti Péter: Az Öldöklő Tejcsarnok - Hátsó Kapu - KRITIKA Miközben zajlik az előadás, gyakran megáll, kíváncsian leskelődni kezd egy-egy járókelő – ilyenkor mintha az egész közösségi esemény átkereteződne.
Madák Zsuzsanna: A nehezebbik út Egy szülő felháborodott levelet ír az önkormányzatnak a színház egyik ifjúsági előadásával kapcsolatban. A színház reakciója: beszéljük meg! Az esetről Madák Zsuzsanna írt. Hiszen a kérdések láncolatában mégiscsak az alapvető kérdésig jutunk el: mi a színház dolga? Nyilvánvalóan nem helyi specifikum az a színházlátogatói hozzáállás, amely a könnyed szórakoztatásban látja a színház célját.
Új e-dráma: Fekete Ádám: Csoportkép oroszlán nélkül (Természetes fényben) Gáspár Ildikó előszavával Igen, Fekete Ádám darabjának „üzenete” éppen ennyi: a zenére táncolni, az életet élni kell.
Kolozsi László: Fekete karácsony Jules Massenet: Werther - Magyar Állami Operaház - KRITIKA A képek, a festés, mint motívum, végigkíséri Szikora – a szokásos Werther-rendezésektől egyebekben nem komolyan elrugaszkodó – rendezését.
Antal Klaudia: Mese hepiend nélkül Lázár Ervin: A legkisebb boszorkány - Budapest Bábszínház - KRITIKA Lázár Ervin meséje gyönyörű díszletekkel és bábokkal elevenedik meg a színpadon: a seprűn lovagló boszorkányoktól kezdve a gondozatlan táltos lovakon át a gonosz sárkányig itt mindenki szép.
Karuczka Zoltán: Gertrud táncol Scallabouche Theatre: H@hamlet - Jurányi Ház - KRITIKA Ez az erőlködéssel teli és saját paródiájává váló násztánc végképp zárójelek közé szorítja az apja hiányával küzdő gyerek történetét.
Rádai Andrea: Bennünk dől el a mese vége Mese az igazságtételről, avagy a hét szamuráj – Örkény Színház - KRITIKA A második felvonás hirtelen félbeszakad, és egy másik világ, Tatárszentgyörgy jelenik meg a színpadon.
Urbán Balázs: Hősök nélkül Mihail Bulgakov: Álszentek összeesküvése (Komáromi Jókai Színház) A komáromi előadás legkevésbé hangsúlyos szála mindenesetre éppen az álszentek összeesküvése – az „Őfelsége komédiása” a bemutató jelentéstartalmát sokkal inkább fedő választás lehetett volna.
Antal Klaudia: Az élet kint rekedt KB35 Inárcs: Engedjki! – KRITIKA Bár az előadás közepén itt is megkapjuk a vendég szerepét, azonban nem válunk az előadás részesévé: nem érnek minket igazi kérdések, nem kapunk lehetőséget a közös játékra…
Gerold László: Szenvedély és szenvedés Kosztolányi Dezső: Édes Anna – Szabadkai Népszínház - KRITIKA …az előadás szövegkönyve a regény céltudatosan karcsúsított változata, számos részlet mellőzésével készült.
Antal Klaudia: A fácánokat lelövik Pintér Béla: Fácántánc – KRITIKA Pintér az igazgató, azaz a hatalom metaforájának a fácánt választja: egy olyan madarat, mely társaival csak addig képes békességében élni, míg úrrá nem lesz rajta a féltékenység.
Tarján Tamás: Átmenni a téren Nádas Péter–Vidovszky László: Találkozás – KRITIKA Eszenyi nem elégszik meg az előzmények szóbeli felidézésével. Változatos videotechnikai módozatokat alkalmazva benépesíti figurákkal a színteret, játékteret.
