Június 13. és 19. között a Színház szerkesztősége írta a Literán a naplót. Kesergős-merengős-emlékezős írások születtek, mindenkinek jól esett kiírnia magából egy kicsit a lap ügyét, és persze örültünk, hogy egy kicsit más közegben is megnyilvánulhattunk. A személyesebb hang segített elidőzni olyan témáknál, amiknek az utóbbi hónapok őrült ámokfutásában (mert ezzel jár megszűnni) nem jutott…
…csodálkoznék is, ha nem merülne fel Stohl András neve a legjobb férfi főszereplők, illetve a Mary Warrent játszó Péter Kata és az Abigail Willimast megformázó Szilágyi Csenge neve a legjobb női mellékszereplők között.
…bár a szerző ragaszkodik az alapvető tényekhez mind a főbb szereplőket, mind az eseményeket illetően, nem történelmi drámáról, hanem panoptikumról – paródiáról és pamfletről – van szó.
…a nagy kérdés a kísérletben az, hogy a publikum mennyire hajlandó elfogadni ezt a szokatlan, kicsit bonyolultabb, nagyobb nézői odafigyelést igénylő szórakoztatást.
…miközben a darab félreérthetetlenül a mai magyar valóságra utal, a szereplők – a bohózatokból jól ismert módon – hullákat cipelnek és próbálnak meg elrejteni, áthelyezni.
A nagyjából kétszáz perces produkció halálpontos gépezetében ellenállás nélkül vegyülnek a színház tradicionális és egyéni útjai, hogy a végeredmény összetéveszthetetlenül Horváth Csabáé legyen.
