Napról napra

Két elkeserítő látleletet mutattak be szinte egyszerre a Jurányi Házban a mai Magyarországról, egymásról mit sem tudó társadalmi végekről. Míg a Hurok a politikai elit és a (fő)város keresztmetszetét hívja ehhez segítségül, Az örökség vidéken, egy faluban játszódik. Mindkét produkcióból érződik, hogy az írók és az alkotók hisznek a színház társadalmi felelősségében, abban, hogy feladata megmutatni, hogyan, […]

A tánc különösen alkalmasnak mutatkozik a hiány, a hiba felnagyítására és egyfajta „látó látás” megmutatására.

A zene és a zenés színház felöl érkezett: a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskolában végzett, és televíziós tehetségkutatókban is szerepelt. A pécsi Nemzeti Színházban eltöltött pár év után szerződött a Vígszínházhoz, ahol zenés és prózai szerepekben is bizonyított már a Jó estét, nyár, jó estét szerelem gyilkosától A Pál utcai fiúk Bokáján át A diktátor Schultz hadnagyáig. Mint […]

…arra gondolok, hogy ebben a könnyed, fiatalos játékban, ezzel az elkötelezett, szinte legyőzhetetlen férfival ez nem történhet meg. Látom, ahogy Akhilleusz minden félreértést tisztáz a takarásban, a dühös amazonlányt magához öleli, és ott lebeg szemeim előtt, ahogy Piti Emőke és Domokos Zsolt kézen fogva lopóznak le a MU Színház lépcsősorán…

A kopott, barna göncök, az elhanyagolt külső, a törődött tekintet attól válik valódivá, hogy szinte nap mint nap találkozunk vele az utcán. Száger Médeiája mögött egy leélt, küzdelmes, nehéz élet van, egy elhagyott, magányos családanya kudarca, akinek önmagáról alkotott képe omlana össze, ha megbocsátana az őt elhagyó férfinak.