Napról napra

Ezek a mai fiatalok… – vagy legalábbis négy közülük. Már nem teljesen kezdők, de még a pálya elején. „Kicsit olyan, mintha tényleg egy drog lenne ez az egész” – mondja Mentes Júlia, és ezzel a többiek is egyetértenek: Nagy Péter István, Varga Ádám és Walters Lili, akikkel Gócza Anita beszélgetett. 

Visky András Pseudo-Augustinus-dialógusának első része az ÉS-ben jelent meg[1] Egy Augustinus-apokrif Barabási Albert-Lászlónak[2] alcímmel, melyet a szerző nemrégiben juttatott el hozzánk a folytatással, azaz két további, a jótékony sikerről szóló fejezettel együtt. Nagy örömünkre szolgál a drámatárunkban megjelentetni az így létrejött művet, mely reményeink szerint a Színház folyóirat 2019. decemberében megjelent számával, annak sikerről szóló […]

Zsótér Sándor farmeres, piros dzsekis Akárki figurája nyúzott férfiember a teremtés közepén.

Megyünk föl és le, lépcsőn, füves és kitaposott sétányokon: csak az idő telik, mi érdemlegesen nem haladunk előre, valójában ugyanott járunk körbe-körbe. A színházi szituáció magyarországi Láposokon zajló folyamatokra, az ott élők kiúttalanságára tökéletesen rímel.

A művészet feladata az újrakeretezés: új munkamodellek, életstratégiák felmutatása, új víziók megalkotása és átadása. Annak a megerősítése, hogy a valóságot millióféleképpen lehet megközelíteni, rengeteg láthatatlan rétege van.

A Bara Margit-típusú díva külső öntörvényű karaktert rejt. Szerepek helyett találkozásokban, kalandokban méri a színészi pálya értelmét. Az alkotás örömét éppúgy megtalálja kertek, belső terek átalakításában, mint a drámairodalom nőalakjainak a tolmácsolásában. A középkorú színésznők dilemmáin való töprengés helyett az elmúlt hónapokat lakások, kertek újjávarázsolásával töltötte.

Alább következő sorainkkal Frenák Pál koreográfus lapunkhoz eljuttatott írására reagálunk, amelyben Nánay István A kritika és „kritikája” című cikkéhez szólt hozzá.

Ha a kölcsönös tiszteletlenség és csetepaté uralja el a művészet és a kritika kapcsolatát, az senkinek sem lesz inspiratív, építő közeg, és bárhogy alakuljon is a vita, a művész húzza a rövidebbet.

2020. július 15-én a Színház folyóirat Facebook-oldalán került sor Tompa Andrea Érted, értem színházi beszélgetéssorozatának első adására, mely azzal foglalkozott, hogy honnan lehet tudni, mitől jó vagy rossz egy művészeti egyetem. A beszélgetést most a honlapunkon is megosztjuk olvasóinkkal.

„Egy képernyő nem egy színpad, az internet nem világszínház, és nem vagyunk benne mindannyian színészek.”[1] Ezzel a mondattal kezdődik Ulf Otto 2013-as, Internetauftritte[2] című kötete, amely a színház online térbe való konvertálásának lehetőségeivel foglalkozik.

Mohácsi János rendező nem tudja hitelesen tartalommal feldúsítani azt, amit képtelenség hitelesen tartalommal feldúsítani.

Újranéző – A Vígszínház volt igazgatója, Eszenyi Enikő most felfüggeszti színészi tevékenységét, csak a rendezései maradnak a színház műsorán. Szerzőnk még a járvány előtt újranézte az egyik főszerepében. Panni Puskás annak a dilemmáit fejtegette, milyen stratégiát érdemes választania, amikor A vágy villamosa esetében egy húsz évvel ezelőtt bemutatott előadásról ír kritikát.