Ezek a mai fiatalok… – vagy legalábbis négy közülük. Már nem teljesen kezdők, de még a pálya elején. „Kicsit olyan, mintha tényleg egy drog lenne ez az egész” – mondja Mentes Júlia, és ezzel a többiek is egyetértenek: Nagy Péter István, Varga Ádám és Walters Lili, akikkel Gócza Anita beszélgetett.
Megyünk föl és le, lépcsőn, füves és kitaposott sétányokon: csak az idő telik, mi érdemlegesen nem haladunk előre, valójában ugyanott járunk körbe-körbe. A színházi szituáció magyarországi Láposokon zajló folyamatokra, az ott élők kiúttalanságára tökéletesen rímel.
A művészet feladata az újrakeretezés: új munkamodellek, életstratégiák felmutatása, új víziók megalkotása és átadása. Annak a megerősítése, hogy a valóságot millióféleképpen lehet megközelíteni, rengeteg láthatatlan rétege van.
A Bara Margit-típusú díva külső öntörvényű karaktert rejt. Szerepek helyett találkozásokban, kalandokban méri a színészi pálya értelmét. Az alkotás örömét éppúgy megtalálja kertek, belső terek átalakításában, mint a drámairodalom nőalakjainak a tolmácsolásában. A középkorú színésznők dilemmáin való töprengés helyett az elmúlt hónapokat lakások, kertek újjávarázsolásával töltötte.
Alább következő sorainkkal Frenák Pál koreográfus lapunkhoz eljuttatott írására reagálunk, amelyben Nánay István A kritika és „kritikája” című cikkéhez szólt hozzá.
Ha a kölcsönös tiszteletlenség és csetepaté uralja el a művészet és a kritika kapcsolatát, az senkinek sem lesz inspiratív, építő közeg, és bárhogy alakuljon is a vita, a művész húzza a rövidebbet.
Fritz Gergely: Színház és színház – Definíciós kísérletek az online színházról
Mi a színház (most)? 4.
„Egy képernyő nem egy színpad, az internet nem világszínház, és nem vagyunk benne mindannyian színészek.”[1] Ezzel a mondattal kezdődik Ulf Otto 2013-as, Internetauftritte[2] című kötete, amely a színház online térbe való konvertálásának lehetőségeivel foglalkozik.