Napról napra

Jérôme Bel francia koreográfus munkái körbeturnézzák a világot, de az utóbbi években többnyire nélküle. Még akkor is, ha papíron ő maga a főszereplő. Néder Panni és Darida Veronika tizenegy hónap különbséggel látta ugyanazt az előadást. De tényleg ugyanazt látták? Emellett arról beszélgettek, hogy miért lesz Beltől jobb a világ.

Dicséretes szándék, hogy a Budaörsi Latinovits Színház neves vendégrendezője, a többnyire Németországban dolgozó Kovalik Balázs úgy nyúl Molnár Ferenc talán legismertebb darabjához, ahogyan eddig még senki – legalábbis senki az általam látott előadások alkotói közül –, amennyiben Ari-Nagy Barbara dramaturgiai segítségével komolyan, azaz szó szerint veszi Muskátné ravasz metaforáját, amellyel a körhinta-tulajdonos vissza kívánja édesgetni […]

Kissé megkésett a tudósítás, de a másod- vagy harmadhullámnak is vannak előnyei: az eltelt idő távlatából újra lehet gondolni, újra lehet élni a fesztivált, és örömmel rádöbbenni, hogy mennyire eleven még mindig az emlék, és mennyi élménnyel, tanulsággal, új tudással gazdagodott az, aki a november végét Szabadkán töltötte a Desiré Central Station fesztiválon.

A 47. Hangosítóban arról beszélgetünk, ki hogyan nyúl a színházban nagy nemzeti sorskérdésekhez, az irodalomtörténet jelentős figuráihoz és műveihez, drámaszövegekhez. Az adás vendégei Fábián Péter (Barguzin – Lehullt csillag fénye), Raubinek Lili (Dioráma magyarokkal), Regős Simon (Puszták népe) és Székely Kriszta (EmbTrag). A moderátor Gócza Anita.

Első blikkre fel sem merülne, hogy nem egy kiforrott, többéves munkában összeszokott profi társulat repertoárdarabját látjuk a Trafóban. Nem jutna eszünkbe, hogy egy ilyen egységes színvonalú, érett előadást bármilyen más formáció produkálhatna, mint egy fesztiválokat megjárt, bejáratott együttes. Pedig a SUB.LAB.PRO The Ensemble Program név alatt nem ilyesmi rejlik.

Ritkaság, hogy a budapesti színházi kínálatban két Maeterlinck-adaptáció is felbukkanjon, pláne egyszerre: jelen esetben Szauer Lilla Pelléas és Mélisande-átdolgozása a Trafó alagsori Klubjában, a Stúdió K-ban pedig Blaskó Borbála rendezése A kék madárból. A belga szerző életművének ismeretében nem meglepő, hogy mindkét előadásban a titok természete kerül előtérbe, ugyanakkor a problematikát mindkét produkció más eszközökkel […]

Az elmúlt években egymást követték az Ibsen-bemutatók a Miskolci Nemzeti Színház stúdiójában, a Játékszínben. Kevéssel a pandémia előtt Rusznyák Gábor a Vadkacsából készített eredeti, mai, „újragondolt” verziót, amelyet két évaddal ezelőtt Béres Attila kortársi környezetbe ültetett, de a játékkonvencióktól alapvetően el nem rugaszkodó Babaház-rendezése követett. A Hedda Gablert ismét Rusznyák Gábor értelmezésében láthatjuk – és […]

Elég jól hangzó cím lett volna ez is: „A középszer tragédiája”. Csakhogy ebben az esetben, mármint Shaffer drámájában Antonio Salierire nézvést – nem igaz. És Mozartra, a zsenire – pláne nem igaz.

Ó, nem, Carlo Collodi 1883-ban megjelent meséjében – legalábbis az ifjúság számára Rónay György által átdolgozott magyar változatban – nem szerepel a Ködember alakja. S nemcsak azért nem, mert a Ködember, a Homokember és gyerekijesztésben szakavatott társaik inkább német nyelvterületen ismerősek, hanem azért sem, mert van ebben a történetben annyi földi gonoszság, hogy nem szükséges […]

A cikk címe nem Roger Vitrac drámájára, a Viktor, avagy a gyermekuralomra utal, bár lehet, hogy enyhe szürreál fuvallatot beengedhetünk az első bekezdésbe. Hanem arról van szó, hogy az Operaház az Eiffel Műhelyházban bemutatta az István, a király (junior) című produkciót Feke Pál rendezésében, a Magyar Állami Operaház Gyermekkara, valamint a Magyar Nemzeti Balettintézet apró […]

Az Orfeum mágusa sajnos nem annyira arról mesél, hogy mi volt egykor, hanem sokkal inkább arról árulkodik, hogy mi van ma az Operettszínház helyén.

Könnyebb lenne megszámolni azokat a színházakat, amelyek nem emlékeztek meg valamilyen formában a Petőfi-bicentenáriumról, mint azokat, amelyek ezt megtették. A Petőfi-életműből közvetlenül merítő, változó színvonalú előadások mellett azonban kevés olyan darab született, amelyik új szemszögből, a mából nézne rá a költő életére, műveire vagy kultuszára. Voltak azért jó kezdeményezések, mint a Pannon Várszínház és a […]