Napról napra

… ez az az előadás, amelyre gender-szempontból bizonyára Kövér László is elégedetten rábólintana…

Telitalálatok és nagy hiányok, koncepció, függetlenek, határon túliak, nyilvánosság

Két duó, két merőben eltérő, de korántsem tökéletes megközelítés. Az egyik túl kevés, a másik túl sok.

Jött, látott és győzött, avagy Pintér Béla végér-vényesen és visszavonhatatlanul megérkezett: a Katona József Színházat hosszú éveken át levehetetlen sikerdarabbal ajándékozta meg.

…a kiszolgáltatottak világát nem felülről, hanem testközelből megtapasztaló-szemlélő vadzseni Tar novelláiból…

Mucsi Zoltán rendezése nem az evidens időszerűség felől közelített az értelmezéshez.

…a hazai táncélet szereplői finoman szólva sem játszanak azonos pályán.

Két külön világ, de mindkettő több műfajt kever úgy, hogy a kortárs tánc a kiindulás.

Lesznek aztán beszédek, megbeszélések, interjúk, köszönések, vicces mondatok, szóval szavak is lesznek, csak aztán nekem is legyenek szavaim, tűnődöm, pedig még el sem kezdődött, de már reménytelennek látom, hogy majd megtalálom őket.

Ugyan mindkét szólónak erős eleme-eszköze a szöveg, ez eltérő módon jelenik meg a két előadásban.

Végy egy üres színpadot, pár üveg ásványvizet és néhány hiperérzékeny mikrofont. Tedd fel a fülhallgatódat, csukd be a szemed és dőlj hátra: isten hozott a brazil őserdő legmélyén.

…magam csak mint kísérő vagyok jelen…