Gerold László: Szenvedély és szenvedés Kosztolányi Dezső: Édes Anna – Szabadkai Népszínház - KRITIKA …az előadás szövegkönyve a regény céltudatosan karcsúsított változata, számos részlet mellőzésével készült.
Antal Klaudia: A fácánokat lelövik Pintér Béla: Fácántánc – KRITIKA Pintér az igazgató, azaz a hatalom metaforájának a fácánt választja: egy olyan madarat, mely társaival csak addig képes békességében élni, míg úrrá nem lesz rajta a féltékenység.
Tarján Tamás: Átmenni a téren Nádas Péter–Vidovszky László: Találkozás – KRITIKA Eszenyi nem elégszik meg az előzmények szóbeli felidézésével. Változatos videotechnikai módozatokat alkalmazva benépesíti figurákkal a színteret, játékteret.
Kovács Natália: Sárgával kikövezve STEREO Akt: WE HEAR YOU – HALLGATLAK! – KRITIKA …a karakterekben úgy keverednek az előadók civil tulajdonságai a mesehősök jellemzőivel, hogy nem mindig eldönthető, melyik melyikükre igaz.
Proics Lilla: Te döntesz A székelyudvarhelyi dráMa kortárs színházi találkozóról – KRITIKA Az ötnapos program tíz előadásából négy nem volt rossz, négy jó volt, kettő meg olyan, amely után éjszaka nem tudtam aludni. Ez jó fesztiválmérleg.
Szántó Judit: Egy piknikus oszlopszent Sarkadi Imre: Oszlopos Simeon – Kamra - KRITIKA Az Oszlopos Simeon a maga korában tartalmával számított forradalminak; ma sem csillogtat avantgárd vonásokat. A hagyományos dráma ma is rugalmasnak tetsző, tágítható-megújítható potenciáljával válik ki…
Turbuly Lilla: Kilépések Textúra – Magyar Nemzeti Galéria - KRITIKA Az „egy festmény – egy színész” felállásból következően monológokat hallhattunk, és a szövegek többsége a festményen szereplő figurát szólaltatta meg – mintha az kilépett volna a kép keretei közül.
Kolozsi László: Homárszuflé a cigányoknak Kovács Márton – Mohácsi testvérek – Parti Nagy Lajos: Köd utánam – Örkény Színház - KRITIKA A humoros epizódok némelyike túlburjánzik, felesleges hajtásai még nincsenek lenyírva, és ez a beköpés-, beszólás- és tréfaáradat annyira ellepi a darabot, hogy a fő történetszálat olykor nem is látni a dzsungelében.
Miklós Melánia: Mindennapi félelmeink Oleg Presznyakov–Vlagyimir Presznyakov: Terrorizmus – Székesfehérvári Vörösmarty Színház - KRITIKA Az előadás vándorlós koncepciója, azaz a két játéktér közötti váltogatás és a nézők sétáltatása ezzel szemben rendezői bizonytalanságról tanúskodik. Mintha Bagó nem hinné el, hogy az anyag e nélkül is elég érdekes.
E-könyv: Eörsi István a Színházban Tíz éve ment el Eörsi István. E-könyvben gyűjtöttük össze a Színház folyóiratban publikált cikkeit. Kőrössi P. József személyes emlékeit idézi fel a barátról, pályatársról.
Kovács Natália: In memoriam… Borbély Szilárd: Az Olaszliszkai – Katona József Színház - KRITIKA Áldozat a férfi, akit Fekete Ernő alakít, és akit a néző Szögi Lajoshoz köt, áldozat az író, Borbély Szilárd, akit szintén Fekete testesít meg, és a vádlott is, akit Tasnádi Bence visz színre.
Herczog Noémi: Messze, vagy sehol Simon Stephens: Harper Regan - Katona Kamra - KRITIKA Az előadás kezdetén Fullajtár Andrea előnytelenül öltözött, önmagát elfogadni nem képes, nekünk végig háttal álló nőt alakít. Még a nézővel sem mer szembenézni.
