Karuczka Zoltán: Gertrud táncol Scallabouche Theatre: H@hamlet - Jurányi Ház - KRITIKA Ez az erőlködéssel teli és saját paródiájává váló násztánc végképp zárójelek közé szorítja az apja hiányával küzdő gyerek történetét.
Rádai Andrea: Bennünk dől el a mese vége Mese az igazságtételről, avagy a hét szamuráj – Örkény Színház - KRITIKA A második felvonás hirtelen félbeszakad, és egy másik világ, Tatárszentgyörgy jelenik meg a színpadon.
Urbán Balázs: Hősök nélkül Mihail Bulgakov: Álszentek összeesküvése (Komáromi Jókai Színház) A komáromi előadás legkevésbé hangsúlyos szála mindenesetre éppen az álszentek összeesküvése – az „Őfelsége komédiása” a bemutató jelentéstartalmát sokkal inkább fedő választás lehetett volna.
Antal Klaudia: Az élet kint rekedt KB35 Inárcs: Engedjki! – KRITIKA Bár az előadás közepén itt is megkapjuk a vendég szerepét, azonban nem válunk az előadás részesévé: nem érnek minket igazi kérdések, nem kapunk lehetőséget a közös játékra…
Gerold László: Szenvedély és szenvedés Kosztolányi Dezső: Édes Anna – Szabadkai Népszínház - KRITIKA …az előadás szövegkönyve a regény céltudatosan karcsúsított változata, számos részlet mellőzésével készült.
Antal Klaudia: A fácánokat lelövik Pintér Béla: Fácántánc – KRITIKA Pintér az igazgató, azaz a hatalom metaforájának a fácánt választja: egy olyan madarat, mely társaival csak addig képes békességében élni, míg úrrá nem lesz rajta a féltékenység.
Tarján Tamás: Átmenni a téren Nádas Péter–Vidovszky László: Találkozás – KRITIKA Eszenyi nem elégszik meg az előzmények szóbeli felidézésével. Változatos videotechnikai módozatokat alkalmazva benépesíti figurákkal a színteret, játékteret.
Kovács Natália: Sárgával kikövezve STEREO Akt: WE HEAR YOU – HALLGATLAK! – KRITIKA …a karakterekben úgy keverednek az előadók civil tulajdonságai a mesehősök jellemzőivel, hogy nem mindig eldönthető, melyik melyikükre igaz.
Proics Lilla: Te döntesz A székelyudvarhelyi dráMa kortárs színházi találkozóról – KRITIKA Az ötnapos program tíz előadásából négy nem volt rossz, négy jó volt, kettő meg olyan, amely után éjszaka nem tudtam aludni. Ez jó fesztiválmérleg.
Szántó Judit: Egy piknikus oszlopszent Sarkadi Imre: Oszlopos Simeon – Kamra - KRITIKA Az Oszlopos Simeon a maga korában tartalmával számított forradalminak; ma sem csillogtat avantgárd vonásokat. A hagyományos dráma ma is rugalmasnak tetsző, tágítható-megújítható potenciáljával válik ki…
Turbuly Lilla: Kilépések Textúra – Magyar Nemzeti Galéria - KRITIKA Az „egy festmény – egy színész” felállásból következően monológokat hallhattunk, és a szövegek többsége a festményen szereplő figurát szólaltatta meg – mintha az kilépett volna a kép keretei közül.
Kolozsi László: Homárszuflé a cigányoknak Kovács Márton – Mohácsi testvérek – Parti Nagy Lajos: Köd utánam – Örkény Színház - KRITIKA A humoros epizódok némelyike túlburjánzik, felesleges hajtásai még nincsenek lenyírva, és ez a beköpés-, beszólás- és tréfaáradat annyira ellepi a darabot, hogy a fő történetszálat olykor nem is látni a dzsungelében.
