Napról napra

…van itt nemzeti szellemvasút lejárt váltókkal és küldetéstudatos váltókezelőkkel, nem beszélve arról, hogy még azt sem lehet tudni, kiből lesz történelmi hős: a merénylőből, vagy abból, akit megölnek.

… kabarészerű röhögtetésről váltani bűnökkel szembenézésre igen necces dolog, A zsidó előadása is meg-megdöccen e bravúrkísérlet közben.

Születésnapjára elektronikus kötetben gyűjtöttük össze a Színházban megjelent, Király Leventéről szóló vagy őt említő írásokat. Isten éltesse, Király Levente!

A magyar nézőnek ismerős ez a világ, amelynek jellemzője a „híres-neves ír köd, ahol igaznak látszik a hazug, és hazugnak az igaz”.

…lehet bele akár aktuálpolitikát is hallani, de nem muszáj.

Az Ahogy tetszikkel nemigen lehet állítani – és még jobb, hogy nem is kell. Lehet viszont játszani vele – és Purcărete éppen ezt teszi.

Ami a formát illeti, a szöveg töredezettségét az előadás is átveszi: hol 1953-54-ben vagyunk, hol pedig az 1960-as évek végén, amikor az író elkezdi a saját magánnyomozását.

Kiss Csaba kívülről rendelt a darabhoz egy alaposan átgondolt, korszerű és érdekes megoldási képletet, Rusznyák Gábor pedig sokkal inkább a darabból kiindulva igyekezett az előadást mának szólóvá is tenni.

Vinnai András üde (és alaposan túlírt) darabjában szikrázó meg lapos gegek zuhognak; iróniája jeges, dermesztő és kacagtató.

A rendező érdekes elegyet állít elő. A szituáció, a takarékos történés szürreálisan metafizikus, a színészi játék (akárcsak a szöveg) stilizáltan realisztikus; a kettő együtt adja ki a mű egyedülálló hatását.

Egy ilyen produkció nem csupán alkalmi vendégként, hanem repertoáron is közelebb vinné az ultrakonzervatív magyar közönséget a kortárs operához.

…ritkán vagyok annyira zavarban, mint amikor az előadáson azt próbáltam megfejteni, miért kacag a publikum hangosan és önfeledten olyan poénokon, melyeket jómagam igen kevéssé találok humorosnak.