Vasszürke, vedlett öltönyökbe, toprongy munkásruhákba öltözött, izgatott férfiak hada toporog a gülleni vasútállomáson. Várják a megváltót, Klárit, a városka szülöttjét, aki a maga mostani milliárdosi mivoltában jő ide, hogy megtekintse ifjúsága színhelyét, és esetleg meg is segítse az itt élőket. Dús hullámú, óarany harangot formázó szoknyában, királynői gallérban, orrán fekete szemüveggel le is lép a…
A Hodworks és a Dollár Papa Gyermekei közös produkciója korántsem azért jött létre, hogy megnevettessen minket a Trafó pincéjében, jóllehet kínunkban azért nevetgélünk a másfél órás varietéműsor szándékolt kínosságán.
A csaknem üres színpadon csövek és létrák. Nem egyformák, még ez utóbbiak sem, a csövek pedig végképp nem azok: szélesebbek és vastagabbak, rövidebbek és hosszabbak, egyenesek és így-úgy elgörbülők – és az enyémnél jelentékenyebb műszaki ismeretekkel alighanem pontosabban és szemléletesebben is leírhatók volnának. De ettől nyugodtan eltekinthetek, mert a csövek és létrák eredeti funkciója éppoly…
Alaposan átrajzolták a romániai magyar színházi fesztiválpiacot az utóbbi évek. A járványhelyzet szerepét a folyamatban aligha kell ecsetelni, ha azonban a korszakolás ambíciójával vizsgáljuk a kérdést, egy korábbi, a 2018-as évet jelölhetjük meg határként.
Bereczki Csilla pszichiátriatörténeti kabaréjából nem sokat tudunk meg a hisztériáról, de az előadásban még így is érdekesebb a három hisztériás nő, mint a valójában főszereplő férfi.
Nem tudok és nem is akarok elvonatkoztatni attól az élethelyzettől, amelyben ezzel az előadással találkoztam. A Boris Vian regényéből készült adaptáció igencsak szíven talált, hangulata beleillett az elkeseredett boldogsághajhászásba, amelyben éreztem magam. Jelen cikk a Színház folyóirat 2022. évi komplex színikritikusi mentorprogramjának próbaírásaként született. A program szakmai együttműködő partnerei a Játéktér és a Revizor – a kritikai…
Képzeljünk el egy gépezetet, amely lehetővé teszi, hogy újra átéljük saját emlékeinket. Kiküszöböli a memóriánk okozta torzításokat. Amelybe belépve nemcsak látjuk, ami egykor megtörtént velünk, hanem halljuk, tapintjuk és szagoljuk is az eseményeket. Egyszóval: totálisan bevonódunk. A Marosvásárhelyi Nemzeti Színházban bemutatott Piros fű főszereplője pont egy ilyen masina. A Boris Vian-regény adaptációját (a szöveget írta:…
A programban egy kivétellel olyan darabok szerepeltek, amelyek nem csak különböző romákat érintő társadalmi kérdéseket tematizáltak a saját közösségük számára, hanem azokon túlmutatva a többségi társadalom számára is hozzáférhetővé tették őket, a Czinka Panna csak bemutatáson keresztül, míg a Békmesék, a Gyászolt Írország? és a Mama a beavatás által. A Helver éjszakája viszont azt mutatta…
A Poste Restante Dichterliebe című színpadi projektje a 2020-ban bemutatott Felkészülés meghatározatlan ideig tartó együttlétre című Horvát Lili-film újragondolása, ha lehet így fogalmazni: a film témájának és műfajának inverze. A színpadi produkció filmjeleneteit ugyanaz a stáb rögzítette, Maly Róbert képei, az intim közelségből fényképezett arcok, a beállítások, a vermeer-i fények, a tágas és mély terek,…
Általános tapasztalat, hogy bár a korlátozások több hullámban és lépcsőben mára megszűntek, messze nincs annyi nézője a színházaknak, mint a járvány előtt volt. Noha a nézők számára a jegyekért folyó verseny fellazulása és az egy főre jutó légköbméterek számának növekedése jó iránynak tűnhet, a színházaknak korántsem az. Jelentős budapesti kőszínházak mellett elsősorban függetleneket befogadó/azokkal kooperáló…
