Napról napra

Egy fesztiváltól szokás elvárni, hogy valamit reprezentáljon, valamit kifejezzen, legyen valamiféle vezéreszméje. Túl azon a határon túliak szemléjével szembeni elemi elváráson, hogy valamiféle képet nyújtson az anyaországon kívül létező magyar színjátszás állapotáról.

…ez a szemtelennek tűnő gesztus valójában lojálisabb a szerzőhöz, mintha avíttan, a szöveget érintetlenül hagyva tennék a közönség elé az alkotását.

Az alaphangot tekintve beszédes felütés, hogy valahányan (jó, csak ketten, de több alakban) kijönnek a színpadra, elfogja őket a hányinger. A színházat bezárják, mert mindenkinek hányingere van. Szóval irány a kabaré – kérdezem vagy ujjongva mondom?

Az Öröm és boldogság című előadás olyan témát választ, amely nem számít komfortosnak a marosvásárhelyi színháznéző számára. A város alternatív szcénáján nemrég megjelenő 3G Színház diskurzusteremtőnek számít ezzel a választással, ugyanis az LMBTQ társadalom eddig ismeretlen képviselőit, erdélyi meleg férfiak és nők láthatatlan világát lépteti színre.

Nehéz véleményformálónak lenni, amikor minden a leegyszerűsítés irányába hat, miközben számomra komplikáltak a dolgok. Árnyaltan beszélni hosszadalmas dolog, és nem egyszerű még egy ilyen interjúban sem. 

…innen már csak egy ugrás a költészet, aminek természetesen az önmagát folyamatosan szétfeszítő és rekonstruáló nyelv a másik eszköze: a blődségből felépült szépség, az értelmetlenségből kibontakozó értelem.

Műfordító, dramaturg, a verbatim színházi műfajt Magyarországon meghonosító PanoDráma alapítója, művészeti vezetője és kreatív producere. A PanoDráma létrehozásáért és működtetéséért, a kényes társadalmi témák kritikai súlyú feldolgozásáért nemrég Szép Ernő különdíjban részesült.

Bár a kézikönyv klasszikus meghatározásai alapján azt hihetné az olvasó, hogy most minden fontosat megtud majd a színházi nevelésről és a színházpedagógiáról, élménye inkább szókratészi lesz: sok kérdéssel találkozik, és a nem-tudás felismerésének néha bosszantó, de időnként felszabadító érzése uralkodhat el rajta.

Ott áll ez a szerencsétlen lúzer, vagyis inkább fekszik a padlón, nincsen már semmije és senkije, és innen kéne valahogy folytatni tovább. Én ezt a pofát ismerem. Meg azt a csajt is, aki egy kínai vendéglőben mosogat Londonban. Egy város lenne a világ?

Valószínűleg egyedülálló – és nem csupán a legutóbbi időkben –, hogy egy színház egy bemutatója olyan fesztiválkörítést kapjon, mint a Szerelmes Shakespeare-hez kapcsolódó, annak okán rendezett Szerelmünk, Shakespeare fesztivál a Madách Színház összes tereiben. A 2017. június 9-i premiertől július 16-ig tartó hetek alatt a több szereposztásban bemutatott előadást fotókiállítás, filmvetítések, személyes hangvételű beszélgetések, gyerekelőadások, […]

Bálint Orsolya (1978) újságíró, Budapesten él Boros Kinga (1982) teatrológus, a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem oktatója, Csíkszeredában él Fuchs Lívia (1947) tánctörténész és kritikus, Budapesten él Jászay Tamás (1978) kritikus, a Revizor szerkesztője, Szegeden él Kiss Krisztina (1995) mesterképzéses hallgató teatrológia-impresszárió szakon, Marosvásárhelyen él Kovács Dezső (1956) szerkesztő, kritikus, Budapesten él Köllő Kata (1958) színikritikus, szerkesztő, […]

A jóízlés megszégyenülten szivárgott el a Zsilip nézőteréről, miután Pálfi György szedett-vedett, alkalmi zsoldoscsapatától megsemmisítő vereséget szenvedett.