A Szegedi Nemzeti Színházban működő Kooperáló Színházpedagógiai Alkotótér évek óta magas színvonalon hoz létre különböző közösségi színházi produkciókat és színházi nevelési előadásokat. A Minden ember halandó Kállai Ákos, az alkotótér vezetője és Farkas Atilla drámatanár negyedik közös munkája – láthatóan jól működő páros az övék.
A Budapest Kortárstánc Főiskolán végzett, mire azonban befejezte, már szívesebben ült a világítópult mögött. Dézsi Kata fénytechnikusnak nevezi magát, közben ő a hazai kortárstánc-előadások egyik meghatározó fénytervezője. Munkásságát Lábán Rudolf-különdíjjal ismerték el.
Hárman mutatkoznak meg a Drive című előadásban a munka témájával foglalkozva: két autóipari és egy színházi dolgozó. Te jó tanuló voltál? – kérdez közbe egyikük a mesélő másiknak. Igen, osztályelső – feleli mosolyogva és folytatja a történetét. A dokumentumszínházi előadásban három embert, három világot mutatnak be nekünk az alkotók.
Spiró György nyolcvanadik születésnapja alkalmából a Kolozsvári Állami Magyar Színház műsorra tűzte a szerző Elsötétítés című drámáját, Vlad Massaci rendezésében. Az előadás hátborzongatóan aktuális, hiszen a közelben háború dúl, és a világ megőrülni látszik – számomra mégis a két ellentétes értelmiségi pozíció a legizgalmasabb a történetben.
Az Artus – Goda Gábor Társulata 10 év alatt 92 performansz estet hozott létre. A Kérész Művek elnevezésű eseménysorozat idén elnyerte a Lábán Rudolf különdíjat. Hogyan lehet, és egyáltalán mi értelme van egy nap alatt összehozni egy estet, amellyel a nézők csupán egyetlen alkalommal találkozhatnak? És mit kezd magával egy fertőzött gyógyító egy egészséges világban? […]
A bő kétszáz éve született Alekszandr Nyikolajevics Osztrovszkij stabil szerző a magyar színházakban. Legtöbbször a Vihar című darabját játszották – olykor Örvény címen a félreértések elkerülése érdekében. A Jövedelmező állás is felfért még a dobogóra az Erdő után, ez utóbbit 1948 óta minden évtizedben műsorra tűzték. Akadt olyan korszak, amikor bizonyára a „kötelező szovjet darab” […]
Talán most már nálunk, a magyarországi nyilvános térben is visszakapják a szavak a tényleges jelentésüket, tekintsük azokat akár eredetieknek, akár megszokottaknak. Többek között a „háború” és a „béke” szavak is.
Az ingeréhes kisbabák, totyogók és ovisok számára is az idegrendszeri és érzékszervi fejlődés fontos része a természetben való létezés. Ennek egyik evidens formája a kert. Ezt a teret választotta Németh Nikolett dramaturggal közösen írt csecsemőszínházi rendezéséhez Szőts Orsi, aki már Vacok című munkájában is bizonyította, hogy érti a babák és a totyogók (javarészt) nonverbális kommunikációját.
A színpad bal oldali részén megfeneklett, rozsdás hajóroncs kissé megdőlve, az emeleten fedélzet és kabin, alul egy ócska hűtő, a jobb oldalon pedig a jóval kisebb tat. A kettő között szabad terület, hátul DJ-pult, ahonnan néha zene szól. Egy-egy szék, asztal, pár uborkásüveg látható még a színpadon mint az orosz gasztrokultúra alapvető darabja, és persze, […]
Nyikolaj Vasziljevics Gogol A köpönyeg című elbeszélésének kisemberével foglalkozik a szabadkai Kosztolányi Dezső Színház legújabb, azonos című előadása. A Kokan Mladenović rendezésében bemutatott színpadi adaptáció éles kritikát foglamaz meg a hatalmi rendszerek mindenkori kiszolgálóiról, miközben aktuálpolitikai utalásaival mégis a mában szólal meg.
Az előadáson egy alternatív, retrofuturista Magyarország posztindusztriális klub-társadalmába nyerünk betekintést (vagy váltunk belépőt), ahol hat fiatal tragikus történetét és haláltusáját követhetjük végig cirka száz percben. Az undergrund HEVöN partinak a KELETI BLoKk biztosítja a helyszínt. 20011, Dunatest, Északi tér. A KELETI BLoKk termeibe alig jut fény, egyszerre idegen és ismerős közeg. A látogatók hitevesztett vallásosságának […]
„Ez az érzéki játék a színház lényegéhez tartozik: a hitetlenkedés felfüggesztése, a látásmód misztikus megváltozása-megváltoztatása, ahogy egyszerre, hopp, ott a kutya a színész helyén. Minden pillanat, amikor ez a váltás megtörténik, ünnep. Azt bizonyítja, hogy a színház lehetségessé tesz valamit, ami máshol/máshogy/máskülönben nem az.”
