Napról napra

A társulatnak a Kamra új előadására is maradt kilenc nagyszerű művésze – tizediknek Fodor Tamás m.v.

Messzire vezető kérdés lenne, hogy egy ilyen fesztivál előadásain nálunk miért nem lógnak a csilláron is.

A zene hangjait meghallotta az, aki szívével figyelt – állítja e lett színház.

A „mozgás-színház” műfaji megjelölést én mozgásszínházra cserélném.

A lefóliázott ház tehát a világ modellje, madeleine sütemény helyett kacatokkal utazhatunk az eltűnt idő nyomában…

Kolozsváron, tavaly decemberben a közönség végignevette az előadást, értette, amit lát, nálunk – október 23-án – csak kevesen követték azt az érzelmi hullámzást, amely megkísérelte magával ragadni őket.

  – Szűk két hete mutattátok be a Pécsi Nemzeti Színházban az Istenítélet című előadást, melynek alapja Arthur MillerSalemi boszorkányok című műve. Legutóbbi pécsi munkád, A képzelt beteg próbáiról te is, a színészek is úgy nyilatkoztak: ihletett időszak volt. – A pécsi rendkívül képzett társulat, de kevésbé homogén, mint a kaposvári. Talán nem sértek meg senkit, ha azt mondom: a kaposvári […]

Már feltűnt a Radnóti Színházban, hogy az orosz szereplőkről módszeresen lehántják az atyai nevet, ami olyan, mintha bőrük egy rétegétől fosztanák meg őket. A nézők terhelhetőségét kímélik? Ez nem a tévé, itt nem feltétlenül kell konzumidiótákkal számolni, strapálják csak egy kicsit magukat a színházba járásra elszánt agyak. A Farkasok és bárányok szereplői még nincsenek az intimitás azon […]

Kedves Olvasó! Tisztelettel köszöntöm a SZÍNHÁZ folyóirat internetes honlapjának vadonatúj online rovatában. Az, hogy új, szó szerint értendő: eddig nem létezett. Mostantól viszont rendszeres működésre akarjuk bírni. Hogy milyen céllal, azt rögvest megkísérlem körülírni. Előbb azonban arról szeretném tájékoztatni, amit úgyis lát, feltéve, ha korábban már látogatta a www.szinhaz.net oldalait, nevezetesen, hogy honlapunk teljes egészében […]

  Ha négy-öt, de akár három éve történik, nagy esemény. Médiafigyelem, politikai kontextus kerül köré, a színházi közélet ünnepe lett volna, áttörés. A Krétakör Társulat megtalálja otthonát, épületét. Közben azonban két dolog is történt: a társulat felbomlott, talán egy fejlődési szakasz bizonyos fázisaként, levált a társulatiság köldökzsinórjáról, de még korábban megszűnt épületet és benne az […]

A Gyergyószentmiklóson töltött hosszú hétvégém szombat éjszakáján szállásomhoz közeli kerti mulatság szobámba beszűrődő muzsikája ringatott álomba. Tudtam már régóta, hogy Székelyföld szívében sem csupán tiszta forrásból merített népzenekincsre lazulnak a városlakók, így nem lepett meg az egyszer csak hirtelen felcsendülő, jól ismert dallam sem, amelynek szövegét a csavaros eszű városi góbék imigyen aktualizálták: „Gyergyó híres […]

  Nagy Józsefet színpadon legutóbb három éve a MU Színházban láttam. Az akkor bemutatott Utolsó tájkép érzékeny, csöndes hangokkal és furcsa tárgyakkal elővarázsolt költészete lenyűgözött. A Trafóban bemutatott Entracte (Felvonásköz) sokban hasonlít a három éve alkotott opushoz, de alapkoncepciójában lényegesen eltér attól. Sokan mondják, hogy Nagy mindig ugyanolyan. Ha csak a felszínt nézzük, nehéz vitába […]