Napról napra

Az 57. Hangosító vendégei Kiss-Végh Emőke és Tarnóczi Jakab, akik az elmúlt években saját szövegekből rendeztek előadásokat. Hogyan és miért léptek erre az útra, mi foglalkoztatja őket ezekben a produkciókban? Erről kérdezte a két fiatal színházcsinálót a moderátor, Gócza Anita.

A Színház folyóirat egyetlen forint állami támogatást sem kapott a 2025-ös megjelenésre. Nem gondoljuk, hogy ez rendjén van, de változtatni rajta nem tudunk. Te viszont, kedves olvasó, dönthetsz úgy, hogy bármily kicsi összeggel is, de segíted a független színházi szaksajtó fennmaradását. Az ezzel kapcsolatos információt megtalálod a cikkek végén és a honlap nyitó oldalán. Köszönjük, […]

Több előadásról közös kritikát írni mindig nehéz, mert az ember akaratlanul is kapcsolódási pontokat keres. A legegyszerűbb az lenne, ha ez a kapocs most a fiatal színházcsináló, Juhász Maja lenne, de ő is csak társalkotója az említett daraboknak. Az Egy kulcs…-ban rendező- és szerzőtársa Zilahy Annának, a mostakkor. performansz-sorozatban pedig alkotó-előadóként szerepel Kovács Luca mellett.

Témájukat tekintve A Bábjátékos és a Kislányom, mondd, hogy nem igaz! időben nem esnek távol egymástól. Az előbbi Balázs Zoltán rendezésében szürreálisan és elemelten foglalkozik a holokauszt emberi pszichére gyakorolt utóhatásaival, míg utóbbi a szovjet megszállás idején rendszeres megerőszakolások történeteit dolgozza fel feketében, oratórium jelleggel, Gardenö Klaudia koncepciója szerint.

A Színház folyóirat egyetlen forint állami támogatást sem kapott a 2025-ös megjelenésre. Nem gondoljuk, hogy ez rendjén van, de változtatni rajta nem tudunk. Te viszont, kedves olvasó, dönthetsz úgy, hogy bármily kicsi összeggel is, de segíted a független színházi szaksajtó fennmaradását. Az ezzel kapcsolatos információt megtalálod a cikkek végén és a honlap nyitó oldalán. Köszönjük, […]

Lanyhább és erősebb vízsugarak a fürdőkád oldalán – valaki zuhanyzik. Ahogy leteszem a kabátom a folyosón, a hangokból máris visszafejtem a jelenetet, a szobába menet mégis a fürdő irányába nézek először: a zuhanyzó alak hátáról két tetovált Hórusz-szem néz vissza rám. Na, ez már valami, villan be, minden színházba így szeretnék megérkezni.

Vannak színművek, amelyekről csak erős köntörfalazással lehet beszámolni, nehogy a cselekmény fordulatainak élvezetét ellopjuk a leendő nézők elől. Ilyenkor jobbára csak érintjük a cselekményt, és nem a mit játszanak, hanem a hogyan játsszák, amit játszanak kérdése kerül elemzésre. No, de mit tegyünk most, amikor a szerző által rendezett előadás egyszerre vehető a ravaszabb nézők ugratásának, […]

Emlékszem, két évvel ezelőtt mennyire magával ragadott Tárnoki Márk celldömölki Május-rendezése, mindenekelőtt az előadás játékossága, bája; az, ahogyan a humort és az érzelmességet egymás javára fordítja sokféle színpadi ötlettel. Az emlék a két új szegedi Tárnoki-bemutató kapcsán idéződött fel bennem, hiszen ismét olyan friss szellemű előadásokat láthattunk, amelyek egy-egy klasszikus mű szereplőit – habitusukban, érzékenységükben […]

„Ugye én vagyok Lőw és Jászai. És az őrült sámán. Tehát én vagyok ez a hatlábú szörny az üvegházban. Lassan elindulok az óriáskaktusz felé. Egy vérvörös szempár les ki ránk, majd huss, eltűnik. Valaki van ott, a kaktusz mögött. A lélegzetét is visszafojtja. Mindjárt megtudom… Mindjárt megtudom, amit nem tudok…”

Szauer Lilla írója és rendezője is a Trafóban bemutatott És miért, hogy az éjszaka című produkciónak, és bár a személyesség kiérződik az előadás hangvételéből, ez nem párosul kéretlen énközpontúsággal. Sokat hagy a négy színész kivételesen összehangolt játékára.

A Színház folyóirat egyetlen forint állami támogatást sem kapott a 2025-ös megjelenésre. Nem gondoljuk, hogy ez rendjén van, de változtatni rajta nem tudunk. Te viszont, kedves olvasó, dönthetsz úgy, hogy bármily kicsi összeggel is, de segíted a független színházi szaksajtó fennmaradását. Az ezzel kapcsolatos információt megtalálod a cikkek végén és a honlap nyitó oldalán. Köszönjük, […]

Gyerekes tulajdonság, de mit tegyek: a lelkem mélyén sosem tudtam igazán kibékülni a közönség szóval (hát még ha párosult hozzá a nagyérdemű kifejezés). Bár használom a szót – ilyen a nyelv, erre való, ilyen a világ, ettől jó –, mindig éreztem benne valamiféle mellékízt, amely nem is annyira a művészeti tapasztalatról, mint inkább a fogyasztói […]