Urbán Balázs: Harc a boldogságért

Barta Lajos: Szerelem – dunaújvárosi Bartók Kamaraszínház

Úgy kezdődik a dunaújvárosi előadás, hogy Szalay bácsi keleties viseletben színre érkezik és meglehetősen hosszú harcművészeti bemutatót prezentál a nézőknek. Szalay bácsi persze nem bácsi, a szerepet alakító Őze Áron a keleti harcművészetek avatott és jó svádájú mesterének látszik, és ezt a benyomást erősíti néhány perc múlva a Kerekes Éva játszotta feleségével, a szintén igen…

Muntag Vince: Szerelem a senkiföldjén

Liliom – Örkény Színház

Kovács D. Dániel nehéz örökséggel szembesült, amikor a Liliom megrendezésére vállalkozott az Örkény Színházban. A mű a XX. század első felének egyik legnépszerűbb, igen gyakran játszott, mondhatni agyoninterpretált szövege, melynek az utóbbi időben különösen erős színházi értelmezései születtek, gondoljunk itt Babarczy, Thalheimer, Schilling, Telihay, Bodó Viktor és legújabban Mundruczó Kornél rendezéseire. A Liliomról tehát ebben…

Proics Lilla: Milyen siker? Én sose tetszettem magamnak.*

Figura Stúdió Színház: K. Gedeon tündöklése és bukása; Csíki Játékszín: A sarlatán – dráMA 13

A 13. székelyudvarhelyi dráMA fesztiválon egyebek mellett két olyan előadást láttam, amelyek kérdésfelvetései, alkotói ambíciói egybecsengenek – ennek az oka nem egy véletlen mintázat, hanem Hatházi András, és kollégái, akikkel létrehozta ezeket.

Stuber Andrea: Kortársbérlet

dráMA 13 Székelyudvarhelyen

A szentgyörgyiek kirakatszínházát a bevásárlóutca járdájára felépített kisebb tribünről nézzük, fülhallgatóval a fejünkön, pokrócokba burkolózva. Hideg az este, de az élmény melegít.

Hudi László: Az együttműködés utópiája

Színház / politika / finanszírozás – válasz egy körkérdésre

A Színház folyóirat októberi számában három kérdést tettünk fel – nem tetszőleges alapon, hanem célzottan – a színházak működésében jártás gazdasági és elméleti szakembereknek, kulturális menedzsereknek a színházfinanszírozás módozataival kapcsolatban. Kell-e részt vállalnia az államnak, és ha igen, mekkorát és milyet, a színházfinanszírozásból? Egységesen vagy eltérő módon támogassa az állam a különböző színházi területeket (szórakoztató,…

Hermann Zoltán: A csavar

A csavar fordul egyet – MÜPA

A csavar fordul egyet Fischerék rendezésében is sokkal többet mutat, a szembefordított tükrök végtelen látszat-tereit és még ki tudja, mi mást. Sajnos, nem túl gyakori az ilyen intellektuális zenei és színházi élmény a mai magyar színházi térben. Irigykedünk a vicenzaiakra.

Gergics Enikő: Véranyák és vérapák

Pintér Béla: Az Imádkozó

A gyerekvállalás mint kötelező mérföldkő és a készen kapott életutak nyomorának pontos ábrázolása mögött még izgalmasabb háttértémaként húzódik meg a kényszerű prostituálódás a túlélés érdekében. Ezt a keserű, kilátástalan előadást még a megélhetési kereszténység poénjai sem dobják fel.

Bazsányi Sándor: A Solness építőmesterről és Ibsenről röviden

Solness – Örkény Színház, Stúdió

Aki Ibsen-darabot olvas vagy Ibsen-előadást néz, többnyire hisz az emberi összeütközések tartalmas elemezhetőségében. Továbbá hisz abban, hogy az embernek vannak meghatározó személyes tulajdonságai, hibái, bűnei. Hogy ezek volnának igazán fontosak és érdekesek. A személyhez kötött, mi több, a kivételes személyiséget hordozó, vagy inkább a kivételes személyiség által hordozott tulajdonságok, hibák, bűnök. Hogy például ez a…

Gabnai Katalin: A meghalhatatlan

Szép Ernő: Emberszag – a Madách Színház film-szín-játéka a 24. Zsidó Kulturális Fesztivál nyitónapján

Gyabronka tud valamit, amire a ma itt élőknek igen nagy szüksége van. Úgy képes jelen lenni, hogy közben egy pillanatra sem takarja el a művet, pedig e káros jelenségre több példával is szolgálna a közelmúlt előadóművészi gyakorlata. Tapintatosan – és látszólag elháríthatóan – közelít a hallgatósághoz, s úgy szólít meg bennünket, mintha már hosszan ácsorogtunk…

Szemerédi Fanni: Csak egy sima gyerek

Fajankó – Jurányi Produkciós Közösségi Inkubátorház

Mindig örömteli, mikor egy új kortárs magyar szerző mutatkozhat be színpadon. Szövege megmérettetődik egyrészt az alkotók, másrészt a nézők előtt. Ez utóbbi persze már a rendezőn, látványtervezőn és színészeken keresztül történik meg, vagyis az írott drámai szöveg más művészeti ágakon keresztül értelmeződik, közvetítődik, s így ér el a nézőhöz. Az első találkozás akkor is kiemelt…