Három hónapon át tartó, multimediális dossziésorozatot indítunk a generációváltás témájára fókuszálva. Első dossziénkban budapesti igazgatóváltások apropóján kiemelt kulturális intézmények közéleti és vezetői szereplehetőségeiről gondolkodunk. A dosszié tartalma (vitaindító, podcast, videó, lapemlékezeti összesítő, kérdőív) megtalálható a HÁZ oldalon.
Bérczes Lászlóról magabiztosan lehet állítani, hogy rutinos Fosse-rendező: a Tél és az Őszi álom című drámák színpadra állítása után ez a harmadik olyan munkája, amelyet a norvég szerző szövege inspirált. A Jurányiban bemutatott előadás az eddigiektől eltérően most egy kisregény adaptálására vállalkozott, bár a Reggel és este – a cselekményt tekintve – nem kiált a […]
Két előadás, két szerelmi háromszög története – vajon hányan ülhetnek a nézőtéren, akiket még soha nem érintett közelről a téma? És hányan, akiket többszörösen is? Az érzelmi libikókajátékokat azonban ezúttal nemcsak a magénéleti gubancok felfejtése teszi érdekessé, hanem az a szűkebb-tágabb kontextus is, amely körülveszi őket.
Húsz éve alapította és azóta vezeti Borgula András a Gólem Színházat. Eddigi legnagyobb színházi sikere kétségkívül a 2011-ben bemutatott Lefitymálva. A produkció sokhelyütt vendégszerepelt, több díjat nyert, és máig műsoron van. Jómagam azt állítottam róla 2021-ben egy másik színházkritikai orgánumban, hogy az évtized legjobb darabindító jelenetét írta Vinnai András, rendezte Borgula András[1].
Krusovszky Dénes Akik már nem leszünk sosem című, sodró erejű, hajdú-bihari Varázshegy-urbexéből készített stúdióelőadást a Budapest Bábszínház és az Orlai Produkció.
Raszkolnyikov siváran berendezett szobájának falán egyetlen dísz van. A főszereplő, Csabai Csongor feje fölött Vincent Cassel néz velünk farkasszemet A gyűlölet (r.: Mathieu Kassovitz, 1995) orosz nyelvű plakátjáról. Erről, mintegy mottóként, rögtön beugrik a filmet keretbe foglaló vicc, amiben a felhőkarcolóról zuhanó ember minden emeletnél azzal nyugtatja magát, hogy „eddig minden rendben”, a csattanó pedig […]
A Budapest Bábszínház az ország egyik legjobb színházává lett az utóbbi években. Még azokat az előadásaikat is magas minőségűnek érzem, melyek részleteivel szívesen vitatkoznék. Ez a mostani, tíz éven felülieknek ajánlott, de a felnőtteket megszólító játék is nemes anyagból, győzni akarásból, menekülési vágyból, fájdalomból, beköszönő szerelemből, színházi találékonyságból és költészetből van összegyúrva.
Ahogyan a honi politikai (úgynevezett) kultúra (nevezzük néven) kultúrálatlanságának lett egyenes következménye a közélet teátrumában a Kétfarkú Kutya Párt anarchista dadaizmusa, mint a cinikus valóságtagadás és primitív nyelvrongálás fokozhatatlan paródiája, úgy terebélyesedett az emberszerű répa dicstelen története a következő művészeti tengelyen:
Egészen különleges projektbe fogott a szegedi Kövér Béla Bábszínház, amikor a már évek óta futó Hány éves a kapitány? elnevezésű, felnőtteknek szóló bábszínházi, idáig elsősorban vendégjátékokból álló programsorozatuk keretein belül saját, tizenhat éven felülieknek ajánlott előadást készítettek. A Patkányfogó Projekt hivatalos bemutatóját október 31-ére, Halloween estéjére időzítették, ami remek választás, tekintve, hogy a produkció a […]
A szombathelyi Weöres Sándor Színház nyitóelőadása, a 9700 című „zenés időutazás” anno a színház létrejöttének történetét mesélte el. Az éppen nagykorúvá váló színház friss ősbemutatója, a Takarásban arról beszél, hogy milyen ma (fiatal) színésznek lenni Szombathelyen. Varázsmese kontra valóság: 18 éven felülieknek.
Tavaly decemberben jelent meg a Telex tárcarovatában Háy János Istenes vers című írása, amely címének megfelelően az istenes versről szól, versszakról versszakra ismertetve, Háy módra, a költői műfaj jellegzetességeit. Kicsit olyan ez az opusz, mintha a Szavalóverseny című korábbi Háy-darab kiegészítő melléklete lenne.
Egy újabb előadás a hiúságról és önzőségről, amely zombitámadás esetén sem apad ki az emberi természetből? ,,Nem.” – feleli Preiszner Miklós Vérmedve című szövegkönyve, hiszen olyan tükröt tart nekünk, amelyben az emberi kicsinyesség csak nevetséges karaktervonásnak tűnik, nem szükségszerűségnek.
