Hangosító 40. – Színészlét Budapesten kívül

Mercs Jánost, Nádasy Erikát és Széles Zitát Gócza Anita kérdezte

A 40. Hangosító vendégei olyan színészek, akik hosszú ideje társulati tagok vidéki kőszínházakban: Mercs János Debrecenben, Nádasy Erika Miskolcon, Széles Zita pedig Nyíregyházán.

Gergics Enikő: Nem vagyunk jól

Gerhart Hauptmann –Tarnóczi Jakab – Varga Zsófia: Magányos emberek – Katona József Színház

A precízen ábrázolt szereplők és ütős párbeszédek ellenére elsősorban a nonverbális kódokban, az előadás hangulati síkján hat legerősebben ez a „családi együttlét”, ahol a fizikai összezártság ellenére minden valódi közelség csak pillanatnyi illúzió, önáltatás lehet.

„Ez nem egy kommuna, hanem egy társulat, olyan erős mag, amire mindig is vágytam”

Földeáki Nórával Marton Éva beszélgetett

Tizenöt éve vagyok a Forte tagja. Előtte is volt élet s azon kívül is van. Ha hívnak máshova, ami vonzó, kihívás és egyeztetni is lehet, megyek. Ez nem egy kommuna, hanem egy társulat, egy olyan erős mag, amire mindig is vágytam.

Urbán Balázs: A kép árnyalatai

Dagerrotípia – Stúdió K

A híres Petőfi-dagerrotípia elforgatva, feje tetejére állítva látható a Stúdió „K” bemutatójának plakátján, amelyről két nő néz felénk. A két nő valójában egy: Szendrey Júlia. Egyikük a hamvasan ifjú Petőfiné, a másik a „nemzet özvegyének” hálátlan szerepe elől újabb házasságba menekülő Horvátné. A Fodor Tamás rendezte előadás elsősorban rá fókuszál, de megidézi Petőfit, továbbá a…

Gyurkovics Virág: Röghöz kötve

A Föld fia – Kosztolányi Dezső Színház, Szabadka

Zavarba ejtően megmagyarázhatatlan, s mint ilyen, végtelen számú allegorikus interpretációra inspirálja a nézőt a Kosztolányi Dezső Színház legújabb, A Föld fia című előadása. A darab Gunilla Boëthius svéd újságíró, drámaíró és író azonos című drámájának a színpadi adaptációja, melynek ősbemutatója 2005-ben volt a szerző hazájában, magyar nyelven pedig 2022 decemberében, a szabadkai társulat színpadán láthatta…

Komjáthy Zsuzsanna: Újra és újra

Jan Martens: sweat baby sweat – Trafó

Meztelen színpad, egymásnak feszülő testek, remegő izmok, egymásra tapadó szempárok, ismétlés, újrakezdés, ismétlés, belehalás, nem léphetsz ugyanabba, belelépsz. Jan Martens legendás sweat baby sweat koreográfiája a sóvárgás, a hiány, a függőség, nevezzük nevén: a szerelem táncnyelvi megfogalmazása. Az előadás egyszerre minimalista és zsizsegően dús, érzelmes és mechanikus, lebilincselő és egyhangú, lírai és komikus. Hogy lehet…

Gergics Enikő: Az én országom (ha akarja, ha nem)

Bíró Bence: magyartenger – Centrál Színház

Az első jelenet még egyenesen meleg romkomot ígér, jelzésértékű kormányrázogatás az autópálya videóháttere előtt, a coming outot évek óta halogató fiú hazaviszi a pasiját a családi rendezvényre, jöhet is a kalamajka. De ez szándékos megtévesztés, ők nem a főszereplők, a kapcsolatuk pedig csak csepp a (haha) tengerben. Bíró Bence darabja ugyanis egy jól bevált, sőt…

Czabala Zsófia – Somorjai Réka: A kritikus másik élete

„Igenis, a kritika lényegében destruktív. Szétbont. Analizál. És főképp hibákat keres. Vagy azt hiszed, nem az a barlanglakó ősember volt minden kritikus atyja, aki először kifogásolt valami díszt a társa kőbaltáján? Aki dicsért, az csak véleményt mondott. A dicséretet nem kellett megindokolni. A kőbalta művésze a hízelgést elfogadta bizonyítás nélkül is. Ám, amint felhangzott a…

Ady Mária: Ha nem dübörög

Tiramisu – Stúdió K Színház

Nem elég valósághű – sóhajtanak visszatérően a Bernadettet megörökíteni igyekvők a Tiramisu című előadásban. Igaz, nem is annyira a lányt fényképeznék le vagy interjúvolnák meg, mint inkább a nyomort, a történelmet, a kisebbséget, a drámát, egyszóval mindazt, amit reprezentálnia adatott. Bogdán Árpád rendezésében azonban ennek iróniája sajátosan túlmutat a történeten, és a tételmondat magára az…

Turbuly Lilla: Kályhameleg vs. történelem

Szálinger Balázs: Kályha Kati – Radnóti Színház

Szálinger Balázs drámái többnyire mítoszokból (Kalevala, Oidipusz gyermekei) vagy a régmúltból (a Caesar ifjúkorában játszódó Köztársaság) merítenek témát. Ritkán helyezi a mába a történeteit (ilyen kivétel a Becsvölgye), jobban érzi magát a múltban, és a drámán kívül is olyan, mára irodalomtörténetté vált műfajokban, mint az eposz. A Kályha Kati azonban mindössze száz évet ugrik vissza…