Napról napra

A kényszerhelyzet szülte megoldások gyors fejlődésen esnek át. Az online premierek, fesztiválok a körülményekhez képest gyakran egészen jó minőségben kerülnek a néző elé. Manapság, úgy tűnik, ez jelenti a legnagyobb kihívást: az online adás, illetve a videófelvétel minősége. A Badora Társulat Footmarks című estje, valamint a CentriFUGA Kortárs Zenei Műhely és Szűcs Dóra Ida táncos […]

Tízezer jegy fogyott el a 25. születésnapját ünneplő előadásra, A dzsungel könyvére a Pesti Színházban. Körülbelül ezerháromszázszor játszották – eddig. Színházi mércével mérve impozáns számok ezek: tíz teltház a Vígben (az előadás a Pestiben megy), ami pedig az utóbbi számot illeti: az ötvenedik előadást már ünnepelni szokták…

Három férfiszínész Csehov Három nővérének címszerepében – a Haumann–Márkus–Körmendi-trojka négy évtizeddel ezelőtt már lelőtte ezt a poént. A Kosztolányi Dezső Színház színészei, a Mészáros–Kucsov–Búbos-trió azonban nem öltözött női ruhába, nem torzította nőiesre a hangját, nem használt parodisztikus stíluselemeket. A klasszikus paródia-értelmezésre maga a végtelenül minimalista színpadkép sem csábít, a nyugtalanító zenés felütés (Erős Ervin és […]

Milyen tartós hatásai lesznek ennek az új rendellenes rendnek arra, ahogy élünk és dolgozunk – ezen belül is különösen az előadóművészet területén? Hogyan alakulnak át az intézményeink? Milyen etikai, biopolitikai vagy esztétikai kérdések kerülnek felszínre, ha a lélegzés egyéni és kollektív folyamatára gondolunk?

Mindkét darabot láthattam élőben (mindkettőt két éve), bizonyos pillanatokat őrzök az élő színházból. A film azonban olyasmit is tud, amit a színház nem: egészen közelivé válni. (…)  Hozzám beszélnek, és csak nekem.

Minthogy ezúttal, a járványügyi korlátozások miatt, a közönség online jóindulata váratik el, az Operaház Szöktetés a szerájból bemutatója mindenféle vizuális gyönyörökkel kecsegteti a nézőt, igyekezve elterelni a figyelmét Hildesheimernek a mozarti daljáték-műfaj színházi kódját érintő megjegyzéséről.

A mélyben élők világába vezet, s a megszokott súlyokat riasztó természetességgel viselő embertársaink testi-lelki otthontalanságához visz közel bennünket a Trafó két egymástól eltérő témájú, de megvalósításában egyaránt figyelemre méltó, rangos távszínházi produkciója.

A retromadár különös állat, legközelebbi rokona alighanem a fehér holló. Merthogy ez utóbbi repkedésével nagyjából megegyező gyakorisággal születik meg egy nem irodalmi alapú, ízig-vérig szerzői színházi előadásnak a folytatása. Ám a retromadárral Marosvásárhelyen most ez is megtörtént…

A mi nagy népi színházunk (a társadalom) tapasztalatom szerint a szembe nem nézést tűzi műsorra folyamatosan. Az emberek lapítanak és hárítanak. „Vagyis hogy élni akarnak.” (© Petri)

Fekete Ádám online performansza az összes voyeuri kíváncsiságunkat kielégítette, sőt, tovább megyek: olyan dologba engedett számunkra betekintést, ahova betekinteni nagyon illetlen dolog.

Négy erdélyi előadás, négy különböző perspektíva, az egyetlen közös vonásuk, hogy megpróbálnak új kifejezésmódokat találni egy olyan krízissel teli év megfogalmazására, amelyben a megszokott szavak úgy váltak le tárgyukról, mint a cipőtalp.

Két színésznő: Ujvári Janka és Füsti Molnár Éva. Két szakma: prózai színház és báb. Hol távolabb, hol közelebb egymáshoz, most éppen mindketten Pécsen. A Távbeszélőben alkotókat kérünk fel, hogy hívják meg egy tőlük távol élő kollégájukat szakmai eszmecserére. A beszélgetést kísérte, szerkesztette: Proics Lilla.