Megszámoltuk: 1494 szerzője volt a Színház folyóiratnak 55 év alatt. Brutálisan nagy szám, magunk sem hittük volna, hogy a folyóirat körül évtizedek alatt felgyülemlett szellemi kör ilyen hatalmas. Ennek fényében máris elenyészőnek tűnik az a több mint két tucat szerzői lapemlékezet, amellyel a Színház nyomtatott kiadását honlapunkon is elbúcsúztatjuk, párhuzamosan az utolsó, szintén a folyóirat…
Rádai Andrea: Nem alá, hanem fel
Amikor Isten hasba rúg – Kosztolányi Dezső Színház, Újvidéki Színház
Meglett férfi jön világra az előadás első jelenetében. Szó szerint: születése előtt embriópózban, az anyaméhben, egy vízzel teli akváriumban lebeg, ahonnan aztán kirángatja két másik meglett férfi, akik a bokájánál fogva fejjel lefelé fordítják és megrázzák, hogy felsírjon. Az újszülött később – megint embriópózban – az anyja ölébe kucorodik, mintha vissza akarna bújni oda, ahonnan…
Üdvösnek gondolom, ha egy előadás nemcsak véletlenül ér hozzá társadalmi témákhoz, hanem bátran és szánt szándékkal tapogatja azokat, nyíltan vállalja, hogy az esztétikum mellett a politikumnak is helyet szorít. Az Örkény István Színházban, Mácsai Pál rendezésében bemutatott Isten című darab az aktív eutanázia, erkölcsi és jogi vetületeinek színpadi megvitatására vállalkozik.
A Dollár Papa Gyermekei egy romantikus kalandregényből készített új adaptációt mutatott be a Trafóban. Henry de Vere Stacpoole ír szerző 1907-ben egy álmatlan éjszakán azon morfondírozott, hogy mennyire irigylésre méltó a primitív ősember, aki még elnevezetlen csodaként tudta szemlélni a naplementét és a mennydörgést. Ellentétben a modern kori utódokkal, akik ezeket a misztikus jelenségeket időközben…
Megszámoltuk: 1494 szerzője volt a Színház folyóiratnak 55 év alatt. Brutálisan nagy szám, magunk sem hittük volna, hogy a folyóirat körül évtizedek alatt felgyülemlett szellemi kör ilyen hatalmas. Ennek fényében máris elenyészőnek tűnik az a több mint két tucat szerzői lapemlékezet, amellyel a Színház nyomtatott kiadását honlapunkon is elbúcsúztatjuk, párhuzamosan az utolsó, szintén a folyóirat…
Cirkuszi attrakcióval/mágiával kezdődik a Vígszínház bemutatója. A szereplők bevonulásakor a porondmester megkettőződik: egy dublőr lép színre, aki olyannyira hasonlít a Vicentio herceget játszó Kőszegi Ákosra, hogy első ránézésre fel sem tűnik a „csalás”. S ha a cirkusz mint metafora nem is tűnik eredeti ötletnek, ennek a különös kettőzésnek, a Herceg két alakjának lehetne valódi jelentősége,…
Miért választja ma egy (orosz) rendező a Makbett-et a Macbeth helyett? Abszurd korszakhoz abszurd dráma dukál? A Debrecenben első alkalommal vendégrendező Alekszej Zolotovickij egy interjúban[1] elmondta, rendezői gondolkodásától távol állnak a jelenre reagáló manifesztumok. Inkább úgy néz a Makbettre, mint egy lehetséges Macbeth-olvasatra, amely közel áll a sajátjához, az aktualitás helyett az évszázadok alatt sem…
„A döntésnek a meghozatala években mérhető… Nagyon sokat dolgoztunk azon az elmúlt években, hogy a belső és külső okokat hogyan tudjuk szétválasztani.” – mondja Szabó Réka a Hangosító különkiadásában, melynek apropója a Tünet Együttes művészeti vezetőjének a társulat megszűnését bejelentő búcsúlevele. A kérdező Gócza Anita.
A nemzet özvegye című darabot Kelemen Kristóf az Örkény Színház felkérésére írta, s ott is mutatták be 2022. június 16-án, Nagy Imre és társai újratemetésének évfordulóján. A szöveget többek között Vásárhelyi Mária 2019-ben megjelent könyve, a Valahogy megvagyunk – Snagovi emlékkönyv című műve inspirálta, melyben a szerző a Nagy Imre köréhez tartozó családok kétéves romániai…