Napról napra

Nem kis izgatottsággal érkezünk Szegedre. Ketten együtt nagyjából mindent otthon felejtettünk, ami utazáskor otthonfelejthető – pizsama, fogkrém, telefontöltő. Mindenki 35. Thealtere: egy csakazértis, erőn felül fenntartott fesztivál figyelemre méltó infrastruktúrával, ahová évről évre szívesen viszik a legkülönbözőbb független előadásokat. Nekünk az első közös terepmunkánk helyszíne azután, hogy megtudtuk: októbertől mi szerkesztjük a Színházat. Merítkezünk, szaglászunk, […]

Engem is fiúnak neveltek. „Fiúk a lányok ellen.” Jaj annak, aki szeretne kilépni a szektából, öntudatra ébredni, esetleg fölemelni a szavát. Ő lesz a prűd, a party pooper, az arrogáns egyfelől; a jóemberkedő, a softboy, a performatív másfelől. Te mondd, hogy feminizmus, a te hangod mélyebb!

Ne haragudjatok, de milyen élethelyzetben vagytok, hogy ti csináljátok majd ezt? – fordult felénk a Színház egyik szerzője a Színikritikusok díjának szeptemberi átadója után, és örültünk neki, mert ez volt a legbátrabb kérdés, amit a pályázatunk megírása óta feltettek nekünk.

Ez a pillanat is eljött. A jelenlegi szerkesztőség, ahogy ezt márciusban előre jeleztük, július közepével leteszi a lantot és átadja a stafétabotot. Amit viszont magunk után hagyunk, az nem az özönvíz, hanem egy új szerkesztői csapat, akik a kuratórium és a leköszönő szerkesztőség többségi döntése értelmében október 1-től – előbb három hónap próbaidőben, aztán, amennyiben […]

Jó lesz nevetni egyet! Többet! Sőt! Megeshet, végigkacagjuk az estét, könnyünket törölgetve. Efféle reményekkel készül az ember egy bohózatra. Kényelmes cipőt, lazább ruhát választ a várt alkalomra, meg ne zavarja semmi majd az elengedettség boldog állapotában. Jöjjön az élmény! Aztán – lesz, ami lesz.

A 60. Hangosító a Dologidő elnevezésű független szakmai kezdeményezésről szól, melynek keretében idén tavasszal Szabó György közös gondolkodásra hívta mindazokat, akik a kortárs előadó-művészet területén dolgoznak, és érte tenni akarnak. A fórum nem titkolt célja az, hogy őszre megszülessen egy olyan írásos munkaanyag, amely a terület működéséhez új pályázati rendszert és finanszírozási modellt kínál. Az […]

Az Anyegin alkotói abból indulnak ki, hogy a néző többször is jegyet fog váltani az előadásra – csak így lehetséges ugyanis, hogy minden szereplőt és helyszínt feltérképezhessen. Puskin művének egyes részeit más-más színész(ek) tolmácsolásában, más-más térben követhetjük, a kép pedig első nézésre közel sem lehet teljes, hiszen attól függően, melyik csoportba osztanak minket, különböző helyszínekre […]

2025-ben meglepő, ha új színház nyílik Budapesten – mostanában inkább bezárni szoktak. Magánfinanszírozásnak köszönhetően a régi Bástya mozi helyén februárban mégis megnyílt a Bástya Színház Ozsgyáni Mihály művészeti és Behrmann Mariann ügyvezetésével. A jelenlegi, kivéreztetett színházi helyzetben jól érzékelhetően előtérbe kerül a piaci finanszírozás szerepe. Elsősorban olyan színházi kezdeményezések tudnak elindulni (vagy egyáltalán felszínen maradni), […]

A Független Színház Magyarország két előadása a magyar történelem tankönyvekből, közoktatásból kimaradt szereplőivel és történeteivel foglalkozik. Bár az egyik a közelmúltba visz, a másik a 18. századba, mindkettő dokumentumokból indul ki, és még szorosabb szálak is összekötik őket: a színház társadalmi traumákat oldó erejét igyekeznek mozgósítani.

Remek az előadás plakátja. Sajátos ízléssel berendezett lakásbelső; a hűtőn áll a tévé, amelyet kis abrosz takar, előtte látványosan kék és látványosan oda nem illő karosszék, amelyben öltönyös férfi ül. Üdvözült tekintettel néz ránk, ami nem csoda, hiszen feje fölött ott a glória. Az ablak rózsaszín felhőkre nyílik. A széken kakas ül, a szobában bárány […]

Bár a szerző bevallása szerint mindkét kötet „akadémiai kényszerből” született, Boros Kinga könyvei társadalmi felelősséget hangsúlyozó álláspontból íródtak. Szerzőjük aktív közösségi fórumnak tekinti a színházat, azaz nem pusztán esztétikai, hanem etikai és politikai erőnek. A színház e könyvekben tárgyalt formája tehát nekünk és rólunk (is) szól, s nem utolsó sorban általa mi is „szólhatunk”. Ha […]

Hitetlenkedve ellenőrzöm a naptárt, de hát jól emlékszem: mindjárt húsz éve, hogy a Schauspielhaus Graz nagyszínpadán bemutatkozott Bodó Viktor az osztrák közönségnek. 2025 tavaszán újra magyaroknak zúgott a taps: Tarnóczi Jakab és alkotótársai ismeretlen földrészre tett expedíciója tisztes sikerrel zárult.