Ölbei Lívia: Húsod és véred

Czukor Balázs: Béranyák – Vígszínház, Házi Színpad

A Béranyák a Vígszínház Házi Színpadán könnyedén földobott, jól irányzott labda: a jelenség létezik – muszáj vele valamit kezdeni.

Nagy Klára: Szegény férfiak

Úriemberek – Dollár Papa Gyermekei

„A nők fájdalommal magukban születnek. Ez a fizikai sorsunk – menstruációs fájdalmak, fájó mellek, szülés. Egész életünkben magunkban hordozzuk. A férfiak nem. Nekik meg kell keresniük. Kitalálják ezeket az isteneket és démonokat, hogy bűntudatot érezhessenek, amit mi magunktól is nagyon jól tudunk. Aztán háborúkat kreálnak, hogy érezhessenek és megérinthessék egymást, és amikor nincsenek háborúk, akkor…

Peer Krisztián: Azoknak szól, akik látták

Fekete Ádám: Moby Dick – Trafó

Olyan lehet ez nálam, mint a népek életében a háború. Bizonyos idő után elfelejtem, mennyire gyűlölök (mivel nem tudok) kritikát írni, át vagy bét mondani, a pőre véleményemmel leleplezni magam, és akkor újra rá lehet venni, hogy elvállaljam. Nyilván az is számított, hogy nagyjából minden Fekete Ádám rendezés eléggé tetszett, amit idáig láttam, volt, amelyik…

Keresztesi József: Sztanyiszlavszkijon túl, Gazpromon innen

Übü the Great – Zombori Népszínház

Van egy jelenet a darab közepe táján, amikor Übü lóra pattan, és elvágtat a háborúba. A többiek gyorsan Nikola Kneževićre osztják a ló szerepét, aki azonnal tiltakozni kezd. Elmondja, hogy ő diplomás színész, és egy ilyen alakításhoz neki időre van szüksége, be kell költöznie egy lovardába, lovászokkal beszélgetni, megismerni az állat mozgását, viselkedését, felépíteni az…

Czabala Zsófia: Kék halál | Mentorprogram

A nemzet özvegye – Örkény Színház

„Ha eldobod egykor az özvegyi fátyolt, fejfámra sötét lobogóul akaszd” – írja Petőfi Sándor a Szeptember végénben. Az 1848/49-es szabadságharc közel száz évvel később, 1956-ban megismétlődik, csak a szituáció és az emberek mások, és nem biztos, hogy akad fejfa vagy bármiféle jelzés, amely megmutatja a nyughelyet. Előszeretettel emlékezünk ezekre az eseményekre, hozzuk fel őket olyankor,…

Ha van három nap

Távbeszélő 13.: Kelemen Kristóf és Vida Kamilla

Kelemen Kristóf dramaturg, rendező és Vida Kamilla költő, kulturális szervező, szerkesztő beszélgettek kulturális közegek működési szabályszerűségeiről: színházról, irodalomról, közéletről. A beszélgetést kísérte, lejegyezte, szerkesztette: Proics Lilla.

Jenei Péter: Mennyire jó magyarnak lenni!/?

Dioráma magyarokkal – Trafó

A dioráma manapság csak háromdimenziós makettet jelent. Leginkább múzeumi tárlókban találkozhatunk ilyenekkel, amikor egy-egy csataleírás mellé szeretnének valamilyen ábrázolást, vagy természettudományos kiállításokon, ahol embernagyságú neandervölgyiek bújnak barlangjukba, esetleg gyapjas mamutra vadásznak…

„Csak a jelen van, amiben hitelesnek kell lenned”

Kiss Marival Marton Éva beszélgetett

Gazdag Gyula Bástyasétány hetvennégy című filmjében láttam először. Megfogott a karaktere, ahogy játszott, elraktároztam magamban. A Madách Színházban több erős alakítása volt, mellette játszott más helyeken, filmekben. Számomra a nagy „visszatérése” Szombathely volt. Most újra ott játszik – Kocsma Jenny a Koldusoperában – vendégként.

Bogya Tímea Éva: Nem lehet elég korán kezdeni a színházat

2 in 1 kritika: Szemfényvesztők; Borka – Káva Kulturális Műhely, MU Színház

Frissítő kíváncsisággal érkezem minden színházi neveléses vagy drámapedagógiás előadásra. Kíváncsi vagyok, hogy vajon milyen mesét, hogyan dolgoznak át, mire és hogyan fog kimenni a foglalkozás rész. A Káva Színház Szemfényvesztő és Borka előadása a legkisebbekhez szól, a mesén kívül arról is, hogy a színházban felborulhatnak a szabályok, lehet falra rajzolni, emberek átváltozhatnak, hogy a színház…

Bazsányi Sándor: Saját nyelv

2 in 1 kritika: Bartók Kamaraszínház: Nincstelenek; Forte Társulat, Szkéné Színház: Akár Akárki

Dúskál a nincsben – ezt a címet adtam évekkel ezelőtt a Nincstelenekről szóló kritikámnak. Mármint hogy itt tényleg nincs más, csak a nincstelenség. A nincs van. Amennyiben a regényíró Borbély Szilárd önmagával és olvasóival kegyetlen nyelven, a pátoszmentes komorság, az örömtelen játékosság és az önkínzó irónia lidérces alakzatait halmozva dúskál abban a fullasztó világtapasztalatban, amelynek…