Napról napra

Az Apertúra két régi-új bemutatója klasszikus történetekhez nyúlva beszél a máról: női egyenjogúságról, egy népcsoport démonizálásáról, háborúról, békéről, demokráciáról, demagógiáról, elfajuló népharagról. Az eredmény két erőteljesen szövegközpontú, olykor döcögős, ám annál tanulságosabb előadás.

A Rosencrantz és Guildenstern halott, a strómanok ócskaságáról, továbbá az alámerülő-kibekkelők gyávaságáról szól, arról, hogy a közreműködésük jussa ostobán jelentéktelen, elkerülhetetlen hirtelen halál. Illetve szólhatna mondjuk arról.