Napról napra

Vidnyánszky rendezése viszont kétségtelenül egy határozott és kiforrott rendezői színházeszmény lenyomata. (…) Szabó Borbála darabjának erénye viszont, hogy felkínál egy lehetőséget, amely dramaturgiai, illetve formai, stiláris szempontból érdekesebbé, egyedibbé tehetné az előadást.

Foglalkozzunk a puszta esztétikával és a politikai zsinórpadlás helyett nézzünk be a világot jelentő táncszínpadra is, hogy mi van ott. Mi lenne? Diadalmenet. De részletezem azért.

…2002 óta jelentősen megnövekedett népszerűsége miatt jóval szélesebb réteg van nézőként jelen, mint egykor…

Hideg a világ. Ketten végül mégis találkoznak, és egymásra tudnak kapcsolódni – és ez a kapcsolódás nem cukormáz-habos, hanem nagyon is munkás dolog.

Narancssárga díszlet, mai ruhák, piros-fehér-zöld zászlócska, ismerős szónoklatok – leplezetlenül ma és itt, hazánkban játszódik Alföldi rendezése.

A számtalan asszociációt keltő konferencia-nyitány után némileg könnyebbnek tűntek a további nézői/hallgatói feladatok, pedig korántsem voltak azok.

A súlyos szituációhoz mindig hozzákeveredik valami olyan gesztus, amivel Arkagyina egoizmusa kerül az előtérbe. Meglehet, hogy amit hibának lát a kritikus, az maga a koncepció.

Radnai Márk rendező sem a tartalmat nem elemezte úgy, sem a formával nem foglalkozott annyit, hogy az észrevehető legyen a létrejött előadásban.

Itt mindenki szócső: a nekibuzdulások és megtorpanások sikertelenségeinek a szócsöve.

…a színészek néhány lépéses helyváltoztatásával (esetenként gyors kosztümcseréjével) helyszínek tucatja elevenedik meg. Sőt, azt lehet mondani, hogy a helyszínek szinte mindig egyszerre jelen vannak, hasonlóan, mint a belőtt kábszeres tudatában az élete színterei.

 …ebben Az Őrült Nők Ketrecében átlépjük a másság jól elkordonozott falait.

Keresem az előadás színházi értelmét.