A 2020-as Bécsi Ünnepi Hetek újrakeretezve, megnyirbáltan, szűk egy hónap alatt pörgött le Bécsben augusztus végétől a meteorológiai ősz beköszöntéig. Három előadásról számolok be, melyekben kulcsmotívum a személyes megszólalás és a hiteles színpadi lét.
Mióta egy langyos nyári estén a ritkán mellém szegődő katarzis bűvöletében kiléptem a Theater an der Wien épületéből, azon gondolkodom, miként is aposztrofálhatnám Anne Teresa de Keersmaeker és a Rosas majd minden korábbinál grandiózusabb színpadi vállalkozását, a Brandenburgi versenyeket. A méretei, a komplexitása, a szabadsága, a bölcsessége, a merészsége, a zenéhez és a tánchoz való […]
A Bécsi Ünnepi Hetek 2019 májusában és júniusában öt héten át zajló rendezvénysorozata az idegen és az ismeretlen iránti nyitottság, kíváncsiság jegyében szerveződött. A hívószavak nem ideologikus és nem tematikus válogatást jelentettek, hanem elsősorban kilépést a megszokott műfaji keretek közül. Szerkesztőségünk tagjai két előadást láttak közösen, Romeo Castellucci 2015-ben bemutatott Metopék a Parthenónon és Milo […]
…aktív vagy passzív móddal állunk-e szemben, azaz ők akartak eltűnni, vagy mi tüntetjük el őket; érezzük a hiányukat, vagy azt sem tudjuk, hogy nincsenek.
Új munkával mutatkozott be Tarr Béla Bécsben: nem szegte meg ígéretét (ugye 2011-ben A torinói ló után azt mondta, nem rendez több filmet), és nem is filmet rendezett (bár a komfortzónájából sem igen mozdult ki). Nem véletlen, hogy e sorok írója is egy színházi fesztiválon láthatta a Missing People-t (Hiányzó emberek). Csak épp a Bécsi Ünnepi […]
Szükségünk lenne a szélesebb látókörre, mert európai tudatunk beszűkült.
Michael Thalheimer, Romeo Castellucci, Michael Haneke. Dráma és opera. Revideált klasszikusok. Ismert művek új hangszerelésben. Remek és remake.
A kortárs színháznak talán az az egyik legnagyobb kihívása, hogy a látszat mögött meglássuk mélyebb, rejtettebb, a felszínre csak a mi nézői erőfeszítésünk révén felhozható szellemi tartalmat.
Egyszerre vidám és igen fájdalmas kiáltás a rasszizmus, a kolonializmus, a véres polgárháborúk, az erőszak, az öldöklés ellen, miközben az egységes emberi kultúra ékes bizonyítéka.
A boldog Ausztria mint a kultúrában dúskáló szabad, felvilágosodott és gazdag ország reménytelen csodálatunk tárgya. A hazai gödörből nézve különösen.
A szónok magyaros németséggel közli, hogy a cigányság egy része állat, és képtelen az együttélésre…
…a művészet foglalja el a politika terét.
