Napról napra

Hiányoznak sajnos az átütő alakítások is. A maszkos-rituális tánc teremtette szikárság, szuggesztivitás szinte abban a pillanatban egészen eltűnik, amint a dráma dialógusokra vált.

Egy fesztiváltól szokás elvárni, hogy valamit reprezentáljon, valamit kifejezzen, legyen valamiféle vezéreszméje. Túl azon a határon túliak szemléjével szembeni elemi elváráson, hogy valamiféle képet nyújtson az anyaországon kívül létező magyar színjátszás állapotáról.

A „titokzatos erőnek” persze elsősorban az alkotóban és az alkotásban kell meglennie, de a befogadóban is kell lennie belőle valamennyinek, hogy rezonálni tudjon.

Nem bárgyú zenés bohózat…

Szerencsére születtek olyan előadások is, melyekben a jelentéshez jól megválasztott és érvényesen működtetett nyelv is társult.

A fokozott pénzügyi bizonytalanság időszakában fölösleges felforgató, színházújító eszméket keresgélni ott, ahol a napi túlélés a tét.

Fodor Tamás, aki új és egyértelmű címhez újszerű és egyértelmű felfogást társít, a Stúdió K egyik legszebb, leghatásosabb előadását hozta létre.

A békéscsabaiak azt tervezik, hogy jövőre az előadásokat utaztatják majd a fesztiválhíd két pillére között.