Tag Archives

Archive of posts published in the tag: Czukor Balázs

Gabnai Katalin: Az utolsó szertartás

AlkalMáté Trupp: Jordán Adél

Akkor hát, ennyi volt! – gondolhatnánk, de nincs ez így. Mert az a másfél évtized, amelynek minden nyarán együtt dolgozott a Máté Gábor és Horvai István vezetésével 2003-ban végzett színész-osztály, nyomott hagy a magyar színházi kultúrában. Az első három év zsámbéki előadásai, a Migrénes csirke, az Éjféltájban mondta meg, hogy mi baja és a Belemenekülők…

Más utam van ugyanoda

Távbeszélő 3.: Czukor Balázs és Mezei Kinga

Mindketten színészként indultak, és mindkettőjük pályája, úgy tűnik, kivezetett a reflektorfényből, át a rivalda másik oldalára. A távbeszélőben alkotókat kérünk fel, hogy hívják meg egy tőlük távol élő kollégájukat szakmai eszmecserére. A beszélgetést kísérte, szerkesztette: Proics Lilla.

Dömötör Adrienne: Felemás

Czukor Balázs: Vonat elé leguggolni. Részben József Attila – Jászai Mari Színház, Tatabánya

Témákat vettek alapul, és variációkat dolgoztak ki – az életrajzi tényeket hol megtartva, hol átformálva, felülírva. Az eredmény: változatos hangulatú és dinamikájú, de elmélyültségükben is nagyon különböző jelenetek sora.

Kovács Natália: Emlékjáték

AlkalMáté Trupp: Czukor Balázs – Jurányi

Mintha ekkor valósulna meg az, amiről korábban annyit beszélt, amivel annyit próbálkozott, amit a színészi munka lényegének tartott: hogy érdekelje őt az, akit eljátszik, és ezért megpróbálja megérteni mindazt, amit érez, amin keresztül megy.

Ölbei Lívia: Autonóm tempó

Czukor Balázs Szombathelyen

Miskin-habitus: jön, körülnéz, figyel, mindent fölbolygat, megváltoztat – aztán megy tovább.

Ölbei Lívia: Így kell szülni, úgy kell szülni

Gátak és gátlások – szombathelyi Weöres Sándor Színház

A kezdeményezés üdvözlendő: a szombathelyi Weöres Sándor Színház első, közösségi színházi előadását Czukor Balázs rendezte Gátak és gátlások címmel. A szülésről van szó – civil szereplők bevonásával, személyes történeteikre alapozva.

Kollár Zsuzsanna: Bosszúterápia

Czukor Balázs – KV Társulat: Médeia

A kopott, barna göncök, az elhanyagolt külső, a törődött tekintet attól válik valódivá, hogy szinte nap mint nap találkozunk vele az utcán. Száger Médeiája mögött egy leélt, küzdelmes, nehéz élet van, egy elhagyott, magányos családanya kudarca, akinek önmagáról alkotott képe omlana össze, ha megbocsátana az őt elhagyó férfinak.

Tarján Tamás: Úgy megy el, hogy közben mégsem

Líra, szarkazmus, abszurdoid, modern farce, eroto-show, erőszak, önreflexió…

Urbán Balázs: Egy válogató emlékiratai VI.

Urbán Balázs a POSZT-válogatásról

Az utóbbi évek fejleménye a szerzői/társulati színháznak a kőszínházakban tapasztalható markánsabb jelenléte.

Sztrókay András: Hatoskategória-humor

Sztrókay András a Törmelékekről

… majd’ minden jelenet a művészet relativitása és értelmezése körül forog.