Mindketten színészként indultak, és mindkettőjük pályája, úgy tűnik, kivezetett a reflektorfényből, át a rivalda másik oldalára. A távbeszélőben alkotókat kérünk fel, hogy hívják meg egy tőlük távol élő kollégájukat szakmai eszmecserére. A beszélgetést kísérte, szerkesztette: Proics Lilla.
Témákat vettek alapul, és variációkat dolgoztak ki – az életrajzi tényeket hol megtartva, hol átformálva, felülírva. Az eredmény: változatos hangulatú és dinamikájú, de elmélyültségükben is nagyon különböző jelenetek sora.
Mintha ekkor valósulna meg az, amiről korábban annyit beszélt, amivel annyit próbálkozott, amit a színészi munka lényegének tartott: hogy érdekelje őt az, akit eljátszik, és ezért megpróbálja megérteni mindazt, amit érez, amin keresztül megy.
A kezdeményezés üdvözlendő: a szombathelyi Weöres Sándor Színház első, közösségi színházi előadását Czukor Balázs rendezte Gátak és gátlások címmel. A szülésről van szó – civil szereplők bevonásával, személyes történeteikre alapozva.
A kopott, barna göncök, az elhanyagolt külső, a törődött tekintet attól válik valódivá, hogy szinte nap mint nap találkozunk vele az utcán. Száger Médeiája mögött egy leélt, küzdelmes, nehéz élet van, egy elhagyott, magányos családanya kudarca, akinek önmagáról alkotott képe omlana össze, ha megbocsátana az őt elhagyó férfinak.
Líra, szarkazmus, abszurdoid, modern farce, eroto-show, erőszak, önreflexió…
Az utóbbi évek fejleménye a szerzői/társulati színháznak a kőszínházakban tapasztalható markánsabb jelenléte.
… majd’ minden jelenet a művészet relativitása és értelmezése körül forog.
… az előadás színlapja az eredeti mesét színészekre szabó krimit sejtet. Ez azonban megtévesztés: a produkció minden, csak nem krimi.
