Napról napra

A vágások, az ugrások azonban paradox módon nem keszekuszává teszik, hanem fokozatosan letisztítják a cselekményt, melyet, ahogy halad előre a történet, egyre inkább Miskin herceg szempontjából nézünk.

Mit reprezentál? Minek a letéteményese? Több feladatot és terhet jelent-e? Hogyan kapcsolódnak benne össze politikai, kulturális, társadalmi és morális funkciók? Vannak-e repertoárjának kötelező darabjai? Ahány nemzeti, annyiféle színház? Mást jelent-e Magyarországon és külföldön? Mást jelent-e más-más magyar városban? Változik-e a repertoár és a közönségigény attól függően, hogy a nemzeti színház Budapesten, Győrben, Debrecenben, Miskolcon, Pécsett […]

Hogy egy előadó komolyan veszi-e közönségét, az már az első gesztusokból kiderül, nem kell hozzá explicit kérdéseket föltenni.

Szikszai Rémusz mindenekelőtt igen sötéten és illúziótlanul látja a Rómeó és Júlia Veronáját mint közeget. Hm. Azért lehet ebben valami.

De alig van idő igazi beszélgetésre.

… frissessége és játékossága mellett is húsba mar…

A „titokzatos erőnek” persze elsősorban az alkotóban és az alkotásban kell meglennie, de a befogadóban is kell lennie belőle valamennyinek, hogy rezonálni tudjon.

…átmeneti jelenségnek látom mostanság a DESZKA-t. Drámaírói kerekasztal jellege már szinte nincs, viszont egyre inkább hasonlít egy színházi fesztiválra.

Sajnos annak ellenére, hogy a karaktereken látszik kitaláltságuk, a teljes koncepció mégsem működik jól. Azt hiszem, azért, mert ezek a tulajdonságok, külsőségesek maradnak, nem válnak a figurák szerves részévé, így cselekedeteik és viselkedésük menthetetlenül modorosságba fut.

A szöveghez és a jelenséghez – jelenetről jelenetre – adekvát és egyedi megoldásokat kerestek, melynek eredményeként adekvát és egyedi előadás jött létre…

Bármennyire is félreviszi a szerteágazó, sokszor felesleges kitérőket tevő mesélés az előadást, a rendező, Rusznyák Gábor sokféle ötletet tartogat, hogy életre hívja a történetet.

…az előadás számomra nem lehet hiteles, mert nem érint meg, nem hozzám, a mában élő emberhez szól korszerű eszközökkel, hanem a hitemre és az ideológiai együttérzésemre apellál.