Napról napra

CsÁÓ (Stefanovics Angéla körberajzolja magát) címmel új előadást mutatott be a Jurányi Házban a Titkos Társulat. A „kétszereplős monodráma” – mint az a társulat előadásaira jellemző – improvizációkon alapul, Kárpáti Péter állította színpadra, illetve szobaszínházi térbe, és pont olyan meghökkentő, amilyen a Stefanovics Angéla-jelenség maga.

Vajon én, aki ezt a cikket írom, hogyan és milyen mértékben vagyok felelős Rózsa Milán haláláért?

Ötvenhat talán lehetne „közös nevező” (a kifejezés elhangzik a darabban), de mintha nem lenne az. Nem az – kell (aligha először) ráébrednünk. Sem itt a hazában, sem ott kinn az Újvilágban.

Mockumentary play, írja darabja alcíméül Gianina Cărbunariu, aki a tőle megszokott módon egy bulvárhírré silányult valós esemény apropóján ír a kortárs európai társadalomról.

A darab ötletéül a kolozsvári Gheorghe Șincai Gimnáziumban, 2015 elején történt botrány szolgált. Az iskola kéttucat diákja egy titkos Facebook-csoportban csúfolódott a tanáraival.

Saját történeteiken keresztül tehát rólunk beszélnek, vagyis arról a közegről, amelyik lustaságból, fáradtságból, nemtörődömségből lehetővé teszi a régen berögződött működésmódok továbbélését.

A dokumentarista színház az ezredforduló után a dokumentumokról az előadókra helyezte a hangsúlyt. Az élő test a létezés egyetlen bizonyítéka.

Keresem az előadás színházi értelmét.

A téma, hogy úgy mondjam, ideális…

1982. október 15-én, A manó bemutatójával útjára indulhat a Katona József Színház…

Alina Șerban maga a dokumentum…

A rasszizmus az, ami mindent legyőz.