Napról napra

Kezdem a jóval: ennek az előadásnak a díszlete nem csupán mellbevágóan szép, de olyan izgalmas tereket nyit, s annyi mindent tud szcenikailag, hogy ebben aztán a Don Juan-mítosz minden pillanata érvényesülhetne. A nagy erejű látvány, melynek nyitóképe leginkább egy barokk templombelső mennyezetének vörösen viharzó felhőzetét idézi, később egy oldalára fordult, megalomán kriptát vagy egy éppen […]

Don Juan csábít, Molière megbotránkoztat, s mi lenne csábítóbb a Pécsi Nemzeti Színház premierjére érkezőknek egy kellemes megbotránkozásnál? – juthat eszünkbe elsőre. A január 21-én bemutatott előadás azonban bőven kínál új, más értelmezői lehetőségeket a fentieken túl.

Az elmúlt évadban többször megesett, hogy egy-egy miskolci előadás megnézését erősen ajánlották egymásnak a szakmabeliek. Az információs riadólánc – amihez jelentős segítséget adnak a színház sajtóval és reklámmal foglalkozó munkatársai – idén is működik. Miskolcra menni ígéretes lehetőség ma is.

Sok dinnyével, két mikrofonállvánnyal, parti homokkal és füstköddel nyílt újra két év szünet után az Újszegedi Szabadtéri Színpad.

…a rendezés, akárcsak a címszereplő megformálása, izgalmas: abból indul ki, hogy Don Juanhoz egyenesen képtelenség vonzódni. Hajduk Károly alakításában üres, ordenáré ficsúrt látunk, testhez simuló halványzöld, virágmintás ruhában, ezen felül egy szál önérzetben.

Don Juan pedig felcserélhetővé válik Jézussal…