Tag Archives

Archive of posts published in the tag: Elfriede Jelinek

Kricsfalusi Beatrix: Vak vezet világtalanokat

Elfriede Jelinek: A királyi úton – Katona József Színház

Szögezzük le mindjárt a legelején, hogy Elfriede Jelineket fordítani jóformán a lehetetlenséggel határos. E megállapítás az osztrák írónő esetében nem abban az egyszerű és általános értelemben érvényes, amely szerint a fordítás sohasem lehet képes a maga teljességében visszaadni az eredeti szöveg stilisztikai és jelentésbeli gazdagságát. Jelinek szövegei azért fordíthatatlanok, mert megformáltságukat elsősorban nem a nyelv…

Geréb Zsófia: Csak mi vagyunk

Elfriede Jelinek színházáról

Az osztrák Elfriede Jelinek egyike a „legkényelmetlenebb” kortárs, német nyelven író alkotóknak. Kényelmetlen, mert olyan kérdésekkel foglalkozik, amelyekről általában hallgatni szeretnénk. Bűntudatból, képmutatásból, érdektelenségből vagy éppen félelemből – de hallgatunk. Jelinek viszont beszél. Ömlik belőle a szó; megállíthatatlanul, visszafojthatatlanul zúdul belőle a szövegáradat azokról a témákról, amelyekről jobb lenne nem beszélni, amelyeket jobb lenne elfelejteni.…

Új e-dráma: Elfriede Jelinek: Állatokról

Pöcsverk – A fordító, Halasi Zoltán előszava

Az, ami az első részben még illúzióként és fiktív „húzd-meg-ereszd-meg”-ként jelen volt, hogy tudniillik a nő is ember, az itt ledobja magáról az alakoskodó én-te viszonylat allűrjeit, és pőrén belemerít minket a tömeges testárusítás, a húspiac verbális alkuvilágába.

Új e-dráma: Elfriede Jelinek: Düh

Trójától a Teremtőig – Halasi Zoltán, a fordító előszavával

Tágabb értelemben a patriarchális világ erőszakkultúráján siklik végig a darab szövege mint valami gördeszka pályán, ahol is a deszka maga a „düh”.

Néder Panni: Királyok a házban

Theatertreffen 2018

Castorf a fausti utat a francia gyarmatosítás keretébe teszi, mágikus realista és trash elemekkel megfűszerezve. Aleksandar Denić díszlete erős gesztusokkal operál, s már az első percben történelmi kontextusba helyezi a darabot: a forgószínpadon elhelyezkedő szellemkastélyszerű épület kocsmát, ruhaboltot, lakószobát, és hol vetítővászonként funkcionáló, hol múlt század eleji kolonialista óriásplakátokká változó elemeket foglal magában. Az épület…

Lengyel Anna: Romaábrázolás a magyar színpadokon

A társadalmilag elkötelezett színház hagyománya

Még a rendszerváltás után jelentkező, egyre súlyosbodó társadalmi problémák, az egyre hivatalosabb formát öltő romaellenesség, az egyre durvuló közbeszéd is csak a legritkább esetben gondolkoztatta el az alkotókat arról, hogy talán összetettebben kéne ábrázolni a színpadon a cigány karaktereket, hogy horribile dictu egyenesen róluk, nekik, velük is lehetne színházat csinálni.

Darida Veronika: Szövegszínházak

Irodalom és színház, avagy Irodalom-e még a dráma? – a Színházi Dramaturgok Céhének konferenciája

Hol van a szöveg helye a kortárs színházban? Kiszorította a rendezői színház? Megszólalnak új hangok a színpadokon? Milyenek az új drámatendenciák? Megjelennek-e, és ha igen, milyen módon, a közéleti problémák a most írt darabokban, reflektálnak a minket körülvevő valóságra? Vagy a realista színházi hagyományhoz kapcsolódó szövegekkel szemben még  inkább védelemre szorulnak azok az új dramaturgiák,…

ÚJ E-DRÁMA – ELFRIEDE JELINEK: ÁRNYÉK (EURÜDIKÉ MONDJA)

Halasi Zoltán, a fordító előszavával

„Magamból semmit se hagyok, vagyok”

Gáspár Ildikó: Hajdani hitelünk

Márciusi lapszámunkban a valóság van FÓKUSZBAN. Gáspár Ildikó esszéjével hangolódhatunk rá a témára.

A dokumentarista színház az ezredforduló után a dokumentumokról az előadókra helyezte a hangsúlyt. Az élő test a létezés egyetlen bizonyítéka.

Kolozsi László: Mindenki lehet angyal

Kolozsi Angéla: Emília és az angyal, akit Körmöczi Györgynek hívnak - Kolibri Színház - KRITIKA

…ragyogóbbnak tűnt a kinti nap, szépnek az őszi Jókai tér. Még a felbontott aszfalt sem zavart, és hazafelé megéreztem egy ablak alatt, milyen finom húslevest főztek.