Archive of posts published in the tag: Esterházy Péter

Kovács Natália: Az Esterházy-dráma és a színpad

Esterházy Péterre nem szokás színpadi szerzőként gondolni. Annak ellenére, hogy a 20–21. század fordulójának egyik – itthon és külföldön is – legismertebb és legelismertebb magyar írója volt, a színházi szakma soha nem fedezte fel magának igazán a szövegeit. Ez már abból is látszik, hogy az egyébként híresen termékeny szerző összesen tíz olyan művet írt, amelyeket…

Urbán Balázs: Színpadhattyú

Esterházy Péter: Csokonai Lili – Tizenhét hattyúk – Magyar Színház

Amikor a Tizenhét hattyúk 1987-ben először megjelent, Csokonai Lili neve alatt, bárkinek, aki beszélt vagy írt a műről, először tippelnie kellett. Mármint az íróra, hiszen az első kiadás borítóján nem szerepelt a valódi szerző neve. S noha Esterházy Péter a leggyakoribb tippek közé tartozott, sokan tették a voksukat Weöres Sándorra is. Akik rá gondoltak, azok…

Gabnai Katalin: A tehetség dudorai

Esterházy Péter: 33 változat Haydn-koponyára – Örkény Stúdió

– Ez a darab? – Ez. – Hhhh…. Nem mondod. – Dede. – Nem látod, hogy… – Ugyan… (kedvesen elfordul) – No, megállj! Meglátod! Bemutatjuk! (Képzelt párbeszéd a Színház és a Szerző között)

Pethő Tibor: Hiányzik Esterházy

A Mercedes Benz Székesfehérváron

Esterházy Péter utolsó drámája nemcsak a szerző tragikus halála miatt vég-, illetve bizonyos tekintetben csúcspont színpadi műveinek sorában. Az építkezés záróköve ez, amelyet Esterházy korábbi drámái fundamentumként támasztanak alá.

Antal Klaudia: Reményteli végkicsengés

Az Imre Zoltán Program (IZP) estjeiről (1. rész): Sebestyén Bálint: Antigoné és Grecsó Zoltán Dadogó: Szimfónia

Nagyszerű, hogy egyre több pályázat igyekszik helyzetbe hozni a fiatal, pályakezdő színházi alkotókat, az pedig különösen elismerésre méltó, hogy van egy olyan kezdeményezés, mint az Imre Zoltán Program (IZP), mely a sokszor háttérbe szorított kortárs tánc területére fókuszál.

Hermann Zoltán: Énkereső

Závada Péter: Je suis Amphitryon – Trafó

A keresőprogramokkal, a mémek GPS-koordinátáinak segítségével talán egy hosszabb délután elég lehet az Amphitryon utalásainak visszakeresésére. Igaz, a ZP-féle felsorolás csak pár sornyi. Mégis hiányzik belőle az a hívás, ami az időnk hasznos elpazarlására invitál. Hiányzik a pazarlás etikája. Hiányzik az egész meglátásának ígérete. Az elmélyülés élvezetét leváltja a rátalálás múló öröme. A ZP-drámaszöveg behatárolja…

Pressburger Csaba: Katedrálisból káromkodást

Kis Magyar Pornográfia (Esterházy Péter művei nyomán) – Újvidéki Színház, Újvidék

De miként a Javított kiadás is inkább Esterházy Péterről, az apja titkolt múltjával szembesülő íróról, az ő érzéseiről, gondolatairól szól, az előadás is elsősorban a Narrátor perspektíváját helyezi előtérbe.

„…kihúzhatatlanul beírta magát a szövegbe…”

Esterházy Péterre emlékezünk: válogatás a Színházban megjelent, darabjairól szóló kritikákból.

Esterházy úgy lépett a drámaírásba, a drámaírók, azaz a drámát írók közé, ahogy egy prózaíró az akkor már megszokott félhomályos, otthonos szobájából az éles, vakító reflektorok közé lép, kicsit talán hunyorogva, mosolyogva, zavartan, szerényen, úgy esterházysan.

Turbuly Lilla: Prognózis

Csokonai Lili - Tizenhét hattyúk - Vígszínház, Házi színpad - KRITIKA

Majsai-Nyilas Tünde különben nem egyedül játszik, hanem egy kerekes székkel.

Péter Márta: Illanó arckép

Péter Márta Pina Bauschról

Nincs még egy kortárs-táncszínházi alkotó, akinek olyan fajsúlyos irodalmi recepciója volna Magyarországon, mint Pina Bauschnak.