Esterházy Péter utolsó drámája nemcsak a szerző tragikus halála miatt vég-, illetve bizonyos tekintetben csúcspont színpadi műveinek sorában. Az építkezés záróköve ez, amelyet Esterházy korábbi drámái fundamentumként támasztanak alá.
Antal Klaudia: Reményteli végkicsengés
Az Imre Zoltán Program (IZP) estjeiről (1. rész): Sebestyén Bálint: Antigoné és Grecsó Zoltán Dadogó: Szimfónia
Nagyszerű, hogy egyre több pályázat igyekszik helyzetbe hozni a fiatal, pályakezdő színházi alkotókat, az pedig különösen elismerésre méltó, hogy van egy olyan kezdeményezés, mint az Imre Zoltán Program (IZP), mely a sokszor háttérbe szorított kortárs tánc területére fókuszál.
A keresőprogramokkal, a mémek GPS-koordinátáinak segítségével talán egy hosszabb délután elég lehet az Amphitryon utalásainak visszakeresésére. Igaz, a ZP-féle felsorolás csak pár sornyi. Mégis hiányzik belőle az a hívás, ami az időnk hasznos elpazarlására invitál. Hiányzik a pazarlás etikája. Hiányzik az egész meglátásának ígérete. Az elmélyülés élvezetét leváltja a rátalálás múló öröme. A ZP-drámaszöveg behatárolja…
Pressburger Csaba: Katedrálisból káromkodást
Kis Magyar Pornográfia (Esterházy Péter művei nyomán) – Újvidéki Színház, Újvidék
De miként a Javított kiadás is inkább Esterházy Péterről, az apja titkolt múltjával szembesülő íróról, az ő érzéseiről, gondolatairól szól, az előadás is elsősorban a Narrátor perspektíváját helyezi előtérbe.
„…kihúzhatatlanul beírta magát a szövegbe…”
Esterházy Péterre emlékezünk: válogatás a Színházban megjelent, darabjairól szóló kritikákból.
Esterházy úgy lépett a drámaírásba, a drámaírók, azaz a drámát írók közé, ahogy egy prózaíró az akkor már megszokott félhomályos, otthonos szobájából az éles, vakító reflektorok közé lép, kicsit talán hunyorogva, mosolyogva, zavartan, szerényen, úgy esterházysan.
Majsai-Nyilas Tünde különben nem egyedül játszik, hanem egy kerekes székkel.
Nincs még egy kortárs-táncszínházi alkotó, akinek olyan fajsúlyos irodalmi recepciója volna Magyarországon, mint Pina Bauschnak.
Varga Sándor Márton: Hogyan írjunk kismonográfiát?
Varga Sándor Márton egy Pina Bausch-tanulmánykötetről (Jochen Schmidt: Pina Bausch - félelmek alagútján át)
Egy félig hagyományos könyv egy hagyománytalan/hagyományteremtő művészről.
Persze nincsen szó nagy magyar látképről, az est inkább kis magyar revü, talán a Harmonia Caelestis egyestés revüátirata.
