Napról napra

Miért választja ma egy (orosz) rendező a Makbett-et a Macbeth helyett? Abszurd korszakhoz abszurd dráma dukál? A Debrecenben első alkalommal vendégrendező Alekszej Zolotovickij egy interjúban[1] elmondta, rendezői gondolkodásától távol állnak a jelenre reagáló manifesztumok. Inkább úgy néz a Makbettre, mint egy lehetséges Macbeth-olvasatra, amely közel áll a sajátjához, az aktualitás helyett az évszázadok alatt sem […]

Amikor kijöttem a színházból a Macbett megnézése után, kicsit zavarban éreztem magam. Sorra pörgettem újra meg újra a jeleneteket a fejemben, de nem sikerült megragadnom egyetlen konkrétumot sem, ami miatt ne működhetett volna a logikusan felépített, koncepciójában következetes, az elemzők által a rendezőnek tulajdonított jellegzetességeket hatékonyan alkalmazó előadás. Mégis erős hiányérzet maradt bennem a látottakkal kapcsolatban, […]

Angol színházi körökben él egy anekdota arról, hogy a legmegrázóbb katasztrófát követő napon már kopogtat egy drámaíró a londoni nemzeti színház dramaturgjának az irodája ajtaján: „Van erről egy darabom!” Valóban, a szakma híres arról, hogy gyorsan reagál a világ eseményeire, és a színház által biztosított társadalmi és politikai fórumot használja arra, hogy fontos, a közösséget […]

Narancssárga díszlet, mai ruhák, piros-fehér-zöld zászlócska, ismerős szónoklatok – leplezetlenül ma és itt, hazánkban játszódik Alföldi rendezése.

Funtek Frigyes rendezésének az előadáson átívelő egyik problémája: a dramaturgiai esetlegesség.

Miután (ha nem is örömmel) felismertük helyzetünket, köz- és egyéb állapotainkat (például a folyton tüntetők vonulásában), nem elégszünk meg már a szimpla közléssel – belőlünk is válhat rinocérosz -, vágynánk megtudni egyebet is.

Nem éljük át, mit jelent a kollektív őrület és a szörnyek elszaporodása