Archive of posts published in the tag: Fehér Balázs Benő

Kedves Kriszta: Kéz a kézben egy vapitivel | Mentorprogram

Boris Vian: Piros fű – Marosvásárhelyi Nemzeti Színház, Tompa Miklós Társulat

Nem tudok és nem is akarok elvonatkoztatni attól az élethelyzettől, amelyben ezzel az előadással találkoztam. A Boris Vian regényéből készült adaptáció igencsak szíven talált, hangulata beleillett az elkeseredett boldogsághajhászásba, amelyben éreztem magam. Jelen cikk a Színház folyóirat 2022. évi komplex színikritikusi mentorprogramjának próbaírásaként született. A program szakmai együttműködő partnerei a Játéktér és a Revizor – a kritikai…

Fazakas Réka: Amikor beszippant a gép | Mentorprogram

Boris Vian: Piros fű – Marosvásárhelyi Nemzeti Színház, Tompa Miklós Társulat

Képzeljünk el egy gépezetet, amely lehetővé teszi, hogy újra átéljük saját emlékeinket. Kiküszöböli a memóriánk okozta torzításokat. Amelybe belépve nemcsak látjuk, ami egykor megtörtént velünk, hanem halljuk, tapintjuk és szagoljuk is az eseményeket. Egyszóval: totálisan bevonódunk. A Marosvásárhelyi Nemzeti Színházban bemutatott Piros fű főszereplője pont egy ilyen masina. A Boris Vian-regény adaptációját (a szöveget írta:…

Papp Tímea: A legyek és a vadak ura

2 in 1 kritika: Gogol: A revizor – Jászai Mari Színház; Gogol: A revizor – Miskolci Nemzeti Színház

Ha a színházak repertoárját megnézzük (elég felületesen, nem kell mélyfúrást végezni), úgy tűnik, Shakespeare, Szophoklész, Molière, Csehov, Ödön von Horváth még mindig a kortársaink. Velük, általuk, mögéjük bújva fogalmazzák meg a rendezők életkoruktól függetlenül azt, amit a világról gondolnak. A klasszikus szöveg biztonságot ad nekik vagy a direktoroknak a pénztárnál, esetleg pajzsként működik a nézővel…

Bogya Tímea Éva: Színházi komédia

Shakespeare: Szentivánéji álom – Budaörsi Latinovits Színház

…a shakespear-i vígjáték alapjában véve nem egyéb, mint egy álomszerűen bűvös és álomszerűen igaz Théâtre d’amour – a szerelem színjátékai.” Hevesi Sándor: Amit Shakespeare álmodott A Budaörsi Latinovits Színház Szentivánéji álom előadása nem mond radikálisan újat a drámáról vagy Shakespeare-ről, de egy újabb, szokatlanabb közegbe helyezi a történetet, ahol másképp tud megszólalni.

Hajnal Márton: Két szék között

Thomas Mann: Tonio Kröger – Fészek Művészklub

Imádja, irigyli, de azért egy kicsit le is nézi őket – ilyen paradox módon viszonyul Tonio Kröger szerelmeihez, Fehér Balázs Benő rendezése pedig mintha ugyanilyen módon közelítene Thomas Mann regényéhez. Maga az előadás is ellentétes érzéseket hagyott bennem: amennyire vagánynak hat sokszor, annyira nehéz hozzá kapcsolódni.

Kovács Dezső: Az utolsó gentleman

Brecht–Weill: Koldusopera – Budaörsi Latinovits Színház

A Koldusoperát, persze, ezerféleképpen el lehet játszani. Kihegyezve, mondjuk, az aktuálpolitikai poénokra, amelyekre érzékenyen fülel a botrányra mindig éhes publikum. Ki lehet domborítani az emberi drámákat, amelyeket nemcsak a jól ismert történetek hordoznak, hanem legalább ugyanennyire az erőteljes érzelmi töltetű songok. Kocsma Jenny dala például, amelyben a dicsőségről s annak mulandóságáról értekezik.

Urbán Balázs: Bemutatók sűrűjében I.

A 2017/18-as évad az Ódry Színpadon

Ha markáns, könnyen azonosítható arculatot nem is kaphat a repertoár, éppen a bemutatók változatossága, tartalmi-stiláris sokszínűsége teheti vonzóvá. És van még egy törvényszerű velejárója ennek a változatosságnak, illetve a hallgatók relatív ismeretlenségének: minden más honi teátrumnál kiszámíthatatlanabb az eredmény – mind a mondandót, mind a stílust, mind a minőséget illetően. Ami éppúgy eltöltheti örömmel és…

Rádai Andrea: Itt és ott

Carly Wijs: Mi és ők – Jurányi Ház

Belgiumban 9 éven felülieknek ajánlják a beszláni túszdrámát feldolgozó előadást, Carly Wijs darabját, amelyet a gyerek- és ifjúsági előadásokra specializálódott brüsszeli BRONKS Színház mutatott be 2014-ben, és játszik azóta is. Az észak-oszétiai Beszlán városában lezajlott túszdráma ugyanis Oroszország történelmének legszörnyűbb tragédiája. Indus és csecsen szeparatisták a tornaterembe tereltek és három napig fogva tartottak egy egész…

Urbán Balázs: A megfogyatkozott Hold

Mózsik Imre – Bodó Viktor: A Krakken művelet * Többhangú kritika Deres Kornélia és Molnár Zsófia kommentárjával

Már a színpadkép sem hagy kétséget afelől, hogy nem a Paradicsomba csöppentünk. Schnábel Zita díszlete a maga koszos falaival, rozsdálló csöveivel, kopár, üres felületeivel lepukkant üzemi csarnokot idéz – és akkor a homokról még nem is szóltunk. Merthogy éppen betemetett mindent a homok, pontosabban a Krakkennek nevezett homokvihar, amely a helyi hiedelem szerint büntetésként zúdul…

Hermann Zoltán: Passionfruit

F. M. Dosztojevszkij–Fekete Ádám–Kelemen Kristóf: A játékos – Radnóti Színház

…inkább a színészi játék „kíséri” a zenét, az első felvonás második felében egyenesen maga a zene az, ami uralja, koordinálja a színpadi mozgásokat.