Napról napra

Gogol drámájának magyar címe áthúzva – mellette/helyette az ukrán cím látható a színlapon. Mondhatni, nem nagy változtatás, aki nem ismeri a cirill betűket, az is érti, ráadásul a kiejtésben sincs sok különbség, az eredeti orosz címhez hasonlítva pedig gyakorlatilag csak egyetlen betű írásában van eltérés. De a cím átírása és a szerző nevének elhagyása felhívja […]

„…nincs olyan ember, akinek a kezéhez nem tapadnak bűnöcskék. Ez az emberi természet alapbeállítása. Ilyennek teremtett minket a Jóisten. Ámen.” – mondja Anton Antonovics Szkvoznyik-Dmuhanovszkij polgármester Gogol A revizor című darabjának első felvonásában. Hogy aztán ezek a „bűnöcskék” kisebbek vagy nagyobbak, azt szereplője válogatja, akár Gogol színművéről, akár mondjuk Shakespeare III. Richárdjáról van szó. Nem […]

„Mit röhögtök? Magatokon röhögtök!”. A revizor Polgármesterének e két rövid mondata alighanem a leggyakoribb citátumok közé tartozik. Nyilvánvalóan azért, mert kontextusából kiragadva egyértelmű művészi ars poeticát fogalmaz meg: a színház tükröt tart a nézőknek, amelyben azok jó (vagy rossz?) esetben magukra ismernek. A Nemzeti Színház két legutóbbi bemutatója, A revizor és a Kurázsi mama és […]

Ha a színházak repertoárját megnézzük (elég felületesen, nem kell mélyfúrást végezni), úgy tűnik, Shakespeare, Szophoklész, Molière, Csehov, Ödön von Horváth még mindig a kortársaink. Velük, általuk, mögéjük bújva fogalmazzák meg a rendezők életkoruktól függetlenül azt, amit a világról gondolnak. A klasszikus szöveg biztonságot ad nekik vagy a direktoroknak a pénztárnál, esetleg pajzsként működik a nézővel […]

…alkalmas-e vajon a szánalom arra, hogy színpadi történet magasodjék fel belőle? Rendelkezik-e elég erővel az alkotói részvét ahhoz, hogy beleborzongjunk a látottakba?

Szombathely életében a színház akarása, vagy inkább a színház akarásának nyilvános megfogalmazása összekapcsolódott – bizonyos szempontból szinte egyet jelentett – a rendszerváltással. A színházalapítás a kilencvenes évek elejétől folyamatosan napirenden volt a város életében, mind a politika, mind az erejét próbálgató civil élet szintjén. De körülbelül másfél évtizednek kellett eltelnie ahhoz, hogy feltűnjön a szombathelyi […]

A panziót úgy hívják: Víg Gulág. A telefon lemerül – mármint le a vízbe. Hlesztakov bányamérnök-hallgató. Hashtag Szorocsinci. Mohácsi János Gogol Revizor című szatíráját rendezte Szombathelyen.

Azon túl, hogy a mentális és fizikai környezet (…) együtt építi fel azt a Bodó-rendezésekből nagyon is ismerős szorongáslabirintust, amely általában maga alá gyűri főhősét, a dinamikus tér a történetmondóval való azonosulásban is fontos szerepet játszik.

Szükségünk lenne a szélesebb látókörre, mert európai tudatunk beszűkült.

…ritkán vagyok annyira zavarban, mint amikor az előadáson azt próbáltam megfejteni, miért kacag a publikum hangosan és önfeledten olyan poénokon, melyeket jómagam igen kevéssé találok humorosnak.

A Valló-Morcsányi tandemnek nem a Holt lelkek az első kísérlete az orosz klasszikusok színrevitelére, de alighanem ez a legügyetlenebb. 

A karakterek néha már a paródia határáig elrajzoltak…