A fiatal alkotók nem magukat helyezték piedesztálra, hanem együtt gondolkodtak a táncosokkal, a társművészetek képviselőivel, és a legtöbb esetben improvizációs munkafolyamatra alapoztak. Ez is egy út: legyen műhelymunka, legyen közös improvizálás, de bizonyos feladatok ebben az esetben sem megspórolhatók.
A táncosok hétköznapi cselekvésekkel törik meg az emelkedett és szakrális tartalommal átitatott aktusokat: a halott felett gyászolók például két pofára tömik magukba a popcornt és szeméttel szórják tele a sírt.