Napról napra

Kész csoda, hogy 1984-ben, mellesleg éppen 40 éve, a romániai államszocialista-nacionalista személyi diktatúra csúcsidejében, amikor inkább elvettek, mint adtak, inkább romboltak, mint építettek, és a lakosság életébe színt csak a húsvéti tojások különböző színeiben pompázó Dacia személygépkocsik hoztak (ha épp volt hozzájuk benzin), létrejöhetett Gyergyószentmiklóson egy kísérleti színház, akkor még „Figura Kísérleti Színház” néven, Bocsárdi […]

1953-ban egy frissen végzett kolozsvári színészosztály – amelynek tagjait több mint 1900 jelentkező közül választották ki 1949-ben – fogta magát, és együtt ment el Nagybányára színházat alapítani, Harag György vezetésével. Nem volt ezt könnyű elintézni a bukaresti minisztériumban, de sikerült. Elfoglalták a rettenetes állapotú játszóhelyet, és miután használhatóvá pofozták, belefogtak. Ők lettek a Nagybányai Állami […]

Heinrich von Kleist sohasem volt igazán kibékülve a hatalommal. Az eltört korsó című vígjátékában végig egy mázas korsóról beszélnek, de egy cserépedény nyilván nem váltana ki ekkora indulatot, a szerző sokkal inkább a hatalommal való visszaélést vizsgálja. Szombathelyen október elején Tárnoki Márk rendezésében került színpadra a darab.

…arra gondolok, hogy ebben a könnyed, fiatalos játékban, ezzel az elkötelezett, szinte legyőzhetetlen férfival ez nem történhet meg. Látom, ahogy Akhilleusz minden félreértést tisztáz a takarásban, a dühös amazonlányt magához öleli, és ott lebeg szemeim előtt, ahogy Piti Emőke és Domokos Zsolt kézen fogva lopóznak le a MU Színház lépcsősorán…

Marosvásárhelyen bemutatni az Egy lócsiszár virágvasárnapját nem csupán színházi esemény, hanem egyszersmind kulturális – mondhatni nemzeti – ünnep.

A lendületes és szórakoztató produkció tömör, sarkos, gunyoros és némiképp talán leegyszerűsített interpretációját adja a darabnak.

  Polgár Csaba rendező – végzettsége szerint zenés színész – a Herrmann csatája lehetőleg minden olyan elemét meg-, el- vagy átváltoztatta, amely bizonyíthatná a szakirodalom gyakori, s egyébként alapvetően jogos álláspontját, miszerint Kleist darabja tipikusan romantikus színmű volna. A pátoszból iróniát formált, a hazafiasságot önreflexióba fordította, a HOPPart előadásának kulcsává emelve az interpunkciót, legelőbb is […]