Jelenet az előadásból. Koncz Zsuzsa felvétele

Polgár Csaba rendező – végzettsége szerint zenés színész – a Herrmann csatája lehetőleg minden olyan elemét meg-, el- vagy átváltoztatta, amely bizonyíthatná a szakirodalom gyakori, s egyébként alapvetően jogos álláspontját, miszerint Kleist darabja tipikusan romantikus színmű volna. A pátoszból iróniát formált, a hazafiasságot önreflexióba fordította, a HOPPart előadásának kulcsává emelve az interpunkciót, legelőbb is a számos, és rendre jó helyen kitett idézőjelet. Már a felütés, a római elnyomástól kétségbeesett békétlen germán vezérek disputája alulstilizálja a darab emelkedett tematikáját, s az előadás befejezésekor levetített (amúgy a produkcióba formailag nem szervesülő) vége-főcím zárja az idézőjelek sorát. De a köztes játékmegoldások és -ötletek is – melyeket előszámlálni már csak a helyszűke miatt is lehetetlen – érzékeltetik a romantikus hős(iesség) toposzának nyilvánvaló elbagatellizálását. Mindeközben a darab, az előadás mit sem veszít tragikusságából.
Az érdem nem csak Polgáré, de egyúttal Kleisté: a Herrmann csatája többszörösen nyitott kulcsdráma. Kleist kora (a darab 1808-ban született) a Napóleon fenyegette Németország összefogásáért írott felhívásnak fogta fel; a huszadik század a modern politikai propaganda metaforáját látta benne, s nemritkán a hitleri Németországra vonatkoztatta; a HOPPart Társulat 2008-ban önreflexív, színházpolitikai olvasatot kínál, újabb kulcsot talál tehát a(z eredetileg is) kulcsdrámához. Márton László pompás fordítását Boskovics Szandra jelentős részben érintetlenül hagyta, a helyenkénti minimális sűrítés, tömörítés a szöveg – és az előadás – ritmusát szabályozza. Kleist legalább három szálat azonos súllyal és egyidejűleg fonogató mesterdramaturgiája ugyancsak intakt maradt, a két nagyobb betét, amely a már említett önreflexív értelmezési lehetőséget segíti meg, zökkenőmentesen épül be az eredeti szövegtestbe, az átgondolt és szakszerű dramaturgiai munkát dicsérve.
A színészek anyanyelvükként beszélik Kleist-Márton poétikus, összetett, de nem túlcsavart nyelvét, a megszólalások (és a cselekedetek) csaknem mindegyike mögött releváns kérdések megválaszolásának szándéka sejlik. E kérdések: az alkotói, a színházi rendszeren belüli önmeghatározás; a függetlenség lehetségességének megkérdőjelezése; a társulati (közösségi) lét értelme vagy értelmetlensége.
A lehetséges válaszok tekintetében az előadás számos lehetőséget ajánl. A talált tér (az Odeon-Lloyd mozi előtere, majd vetítőterme), melyben az előadás játszódik, a totális esetlegességet villantja meg. A játéktér és elemei betöltik új funkcióikat is, az eszközhasználat kulcsszava az átlényegítés: a sörösüveg lehet tőr, a kétujjas kesztyű kisgyerek, a lelógó fülbevaló hajfürt – ahogyan a helyzet megkívánja. De nem csupán a kellékek lényegülhetnek át, hanem a szereplők is. Az eredeti színmű harminc szereplőjét – plusz vének, harcosok, küldöncök és a nép – kilenc színész játssza, mindannyian több szerepet alakítva, s egyúttal többen ugyanazt a szerepet, ráadásul nemre való tekintet nélkül. Az előadás három Herrmannt is felvonultat például, de gyakorlatilag bárki fölcserélhető bárkivel, hiszen minden germán az Izsák Lili tervezte Saller márkájú kék-fehér szabadidőruhát hordja.
Éppen ezért nem elsősorban az egyes alakítások, hanem a színészek közösségi teljesítménye, összmunkája dicsérhető. Mátyássy Bence, Radnay Csilla, Roszik Hella, Szilágyi Katalin, Takács Nóra Diána, valamint a HOPPartban először szerepet vállaló Bánki Gergely, Gémes Antos, Máthé Zsolt és Tóth Orsi nagyszerűen működnek együtt Polgár Csaba problémafókuszú, tiszta, célelvű rendezésében. Úgy tűnik, az előadás Herrmann (akkor épp Bánki Gergely) Kleistnél nem található közösség-monológjára fut ki, melyben a színész az előadás addigi stiláris egységéből kiemelve – üvöltve, tán önmagát is parodizálva – valamiféle alkotói, alkotóközösségi önmeghatározásra tesz kísérletet. Többek között ezt mondja: ez egy közösség, amely nem hisz saját nagyszerűségében. A Herrmann csatájának előadása pedig ékesen bizonyítja, hogy érdemes volna. Mert van miben.

Heinrich von Kleist: Herrmann csatája
HOPPart Társulat, Odeon-Lloyd mozi, 2008. október 18.
Budapesti Őszi Fesztivál

Fordította: Márton László. Dramaturg: Boskovics Szandra. Látvány: Izsák Lili. Rendező: Polgár Csaba.
Szereplők: Bánki Gergely, Gémes Antos, Máthé Zsolt, Mátyássy Bence, Radnay Csilla, Roszik Hella, Szilágyi Katalin, Takács Nóra Diána, Tóth Orsi.