Napról napra

Jérôme Bel francia koreográfus munkái körbeturnézzák a világot, de az utóbbi években többnyire nélküle. Még akkor is, ha papíron ő maga a főszereplő. Néder Panni és Darida Veronika tizenegy hónap különbséggel látta ugyanazt az előadást. De tényleg ugyanazt látták? Emellett arról beszélgettek, hogy miért lesz Beltől jobb a világ.

Nemrégiben újra a kezembe akadt Lévai Balázs egykori kiváló tévéműsorából készült interjúkötete, a Bestseller, abban is az azóta Nobel-díjassá avanzsált Kazuo Ishiguróval készült beszélgetés. A Japánban született angol szerző az interjú egy pontján kifejti, hogy szerinte az írók a harmincas éveik közepére általában már megírták a legjobb műveiket, negyven felett pedig egyenesen egyre gyengébb kötetekkel […]

A Pécsi Balett Budapesten vendégszereplő két repertoárdarabja kicsit olyan, mint a bögrés sütemény. Mindenből van benne egy mérővel, az összetevők ott vannak a spájzban, még finom is tud lenni, de az ember mégsem ezt tenné az ünnepi asztalra.

Öt évvel ezelőtt Christoph Schlingensief fluxus-oratóriuma, A bennem élő idegentől való félelem provokálta ki a „színészek” és a „rendezők színháza” közötti vélt és valós különbségekről szóló vitát. Idén két olyan előadás volt, amely el tudott gondolkodtatni arról, hogy mi történik, ha valakiről megtudjuk: színész.