Tag Archives

Archive of posts published in the tag: József Attila Színház

Karsai György: Egyszerűség lakik benne…

William Shakespeare: Othello – József Attila Színház

…mindenki mindent egyetlen hangon, egyetlen indulattal, nagyon megcsinálja egyetlen tollvonással megrajzolt jellemét…

Urbán Balázs: Egy válogató emlékiratai VII.

A POSZT-válogatásról

Mifelénk nemegyszer előfordul, hogy az előadás minőségével köszönő viszonyban sincs az elért közönségsiker (ami persze megint nem csupán az üzleti célú színházakra jellemző).

Cseh Katalin: A teátrális demokrácia útjai

A színház szerepéről az 1956-os forradalomban - I. rész

Úgy tűnik, a legtöbb kritika a hibákat ideológiai-világnézeti alapon ítéli meg, és tagadni igyekszik, hogy a színpadra állított világ megfelel a valóságnak.

Urbán Balázs: Új időknek új dalai

Kortárs magyar drámák ősbemutatóiról

A gond csak az, hogy célközönségként nem emberek, hanem a baromfitelepek lakói vannak belőve…

Szoboszlai Annamária: Emberről, szénről, istenekről

 A tiszta méz - Forte, József Attila Színház - KRITIKA

A hömpölygő, dramatizált szövegben körvonalát veszti az igazság, a jó és a rossz. Nincs mihez viszonyítsunk, hacsak nem Lajka kutyához…

Tompa Andrea: Civilitas dei. Egy nem-rendezésről

Tompa Andrea a Hamletről

Kevés, ami bizonyossággal most kimondható. Talán Zsótér elunta a színházat.

Kovács Dezső: Placebo Extra

Kovács Dezső a Harmadik figyelmeztetésről

Valahol a zakatoló cselekvések kanyarjaiban szinte nyomtalanul elillan a Hamvai-szöveg könnyed eleganciája, frivol szellemessége.

Markó Róbert: Minden férfi és nő

Hamlet - József Attila Színház - KRITIKA

A szerepösszevonások is érzékeltetik, bárki játszhat itt bárkit.

Tompa Andrea: Lágy jelek

Éjjeli menedékhely - József Attila Színház

Csak nyomokban tartalmaz színházat, mint a junk-food vitamint.