Archive of posts published in the tag: Kaposvári Csiky Gergely Színház

Stuber Andrea: Írás a falon

A Karamazov testvérek – Csiky Gergely Színház Kaposvár

A szereplők zöme velünk, nézőkkel együtt várakozik az előadás előtt.

Fritz Gergely: A függetlenek élnek

29. Thealter, Szeged

A Thealter tehát nyit, s nemcsak esztétikai tekintetben, ugyanis szubjektív módon is észlelhető, hogy egyre több a Thealter-turista: ahogy a függetlenek egyre nehezebb helyzetbe kerülnek, úgy lesz ez a fesztivál egyre népszerűbb és izgalmasabb.

Lengyel Anna: Romaábrázolás a magyar színpadokon

A társadalmilag elkötelezett színház hagyománya

Még a rendszerváltás után jelentkező, egyre súlyosbodó társadalmi problémák, az egyre hivatalosabb formát öltő romaellenesség, az egyre durvuló közbeszéd is csak a legritkább esetben gondolkoztatta el az alkotókat arról, hogy talán összetettebben kéne ábrázolni a színpadon a cigány karaktereket, hogy horribile dictu egyenesen róluk, nekik, velük is lehetne színházat csinálni.

Mentorprogram – Éhség ellen

Az Ördögkatlan színházi programjairól Dézsi Fruzsina és Németh Fruzsina Lilla beszélgetett

Míg a Míg fekszem kiterítve csapatából sugárzik a frissesség, a lendület és az első, közösen létrehozott egyedi előadás révén érzett öröm és szenvedély, addig a Vaterland esetében egy jól összeszokott, rutinos, egymás rezdüléseit és rezgéseit nagyon is (meg)érző társulat áll a nagyharsányi tornateremben kialakított színpadi térre.

Fehér Anna Magda: A vesztesek oldalán

Joe Masteroff–John Kander–Fred Ebb: Cabaret – Csiky Gergely Színház, Kaposvár

…úgy érzem, a második nekifutás lényegretörőbb lett – vagy csak elmúlt nyolc év, és jobban működnek a hívószavak: Bozsik Yvette  aláhúzza, kihangsúlyozza, egyenesen szájba rágja a tanulságot az elfogadásról, a toleranciáról, az együttérzésről és a megalkuvás természetéről.

MENTORPROGRAM – Nagy Klára: Túl, túl, messze túl

A vágy villamosa Kaposváron

De ez a verssor nem csak az előadás alaphelyzete miatt járt folyamatosan a fejemben, az alakításokról is elmondható a „túl, túl…”

Papp Tímea: Búcsúelőadás

Rivaldafény (A Chanel-lány) - Csiky Gergely Színház, Kaposvár (r. Bérczes László)

Aki pedig kívülről, a nézőtérről nézi a kölcsönös kioktatást, arra gondol, a generációkat elfelejtve milyen szép metafora ez a színházi és a színházon kívüli jelenre. Hogy a változás nem feltétlenül rossz, de nem mindegy, hogyan ágyaznak meg neki.

A valós színészi pozíció

Urbanovits Krisztával Proics Lilla beszélgetett

Mindig el is képedek, amikor szakmájukban neves emberek azzal hárítanak el egy közéleti problémákat megragadó diskurzust, hogy „nem politizálok”. Hogy nem gondol egy értelmes ember valamit közéleti kérdésekről? Ez álságos, végtelenül számító és gyáva megúszása annak, hogy véleményt nyilvánítsunk.

Urbán Balázs: Válaszúton?

A Nemzeti Színház 2015/16-os évadja (2. rész)

A vissza-visszatérő és az újonnan a társulathoz érkező rendezők többségéről elmondható, hogy különböző módon és különböző színvonalon ugyan, de a színház alapkarakteréhez igazodva színesítették valamelyest a repertoárt.

Urbán Balázs: A hatalom és a szcenika hálójában

Bereményi Géza: Shakespeare királynője – Kaposvári Csiky Gergely Színház – Szabad Tér Színház

Ha először látnám ezt a szcenikai ötletet, minden bizonnyal izgalmasan eredetinek gondolnám. (…) Az egyre inkább rendezői kézjeggyé (kevésbé udvariasan fogalmazva: modorossággá) váló rendezői elképzelés mindig kissé művivé és statikussá teszi a játékot, a világítás pedig túlontúl erősen vezeti a befogadót…