Napról napra

Az Illés Márton által írt kiadványban tárgyalt három, még a második hullám előtt született előadás egyrészt formájában reflektál a koronavírusra, másrészt a „cigány középosztályként” hivatkozott identitás autentikusnak ható képét festi elénk, kapcsolódási pontokat felmutatva különböző csoportok között egy olyan helyzetben, amikor egyébként a bezárkózás van soron.

…látszólag kicsi a jelentősége, mégis egy kapcsolódási pont Budapestnek egy ismeretlen részéhez, amitől számomra kevésbé lesz idegen a város.

2020. augusztus 25-én a Színház folyóirat Facebook-oldalán került sor Tompa Andrea Érted, értem színházi beszélgetéssorozatának második adására, mely a pandémia színházi tapasztalataival foglalkozott. A beszélgetés videófelvételét most a honlapunkon is megosztjuk olvasóinkkal.

Mint szinte mindenki, aki tehette, a vidéki bábszínházak is azonnal a világhálóra, Facebook-oldalakra és YouTube-csatornákra költöztek a karanténhónapok alatt. Fő motivációjuk természetesen a kapcsolattartás volt – a közönséggel és egymással.

Abban mindannyian egyetértünk, hogy a virtuális tér technikai újításai egy ideje már megjelentek a színházban, most azonban felgyorsultak az események, és hetek alatt alakult át a szemünk előtt a színházi műfaj.

„A klasszikus értelemben vett színház tehát nem tud teljes érvényűen „home office”-ba menni: ide új formák kellenek.” – körkérdésünkre a Színház- és Filmművészeti Egyetem drámainstruktor szakos hallgatói válaszoltak.

Ebben a veszteglésben a tér tehát kulcsfogalom. Valahogy le kell győzni (?), át kell hidalni (!) az egészségügyi intézkedések következtében kínzóan beszűkült teret.

A Trafó a 2018/2019-es évadban ünnepelte fennállásának huszadik születésnapját. Ennek alkalmából készült a #mindenkitörténet című részvételi színházi előadás, amelyben civilek vettek részt és osztották meg gondolataikat, személyes sztorijukat a saját húszéves mivoltukkal kapcsolatban. Az előadás sikerén felbuzdulva dönthettek úgy a projekt vezetői, hogy workshop formájában folytatják a történetmesélést: 2019 telén indult el a Mesélő Storytelling […]

Ahogy Európába lassan visszatér az élet, és számos ország fokozatosan lazít a koronavírus-járvány miatti intézkedéseken, úgy kezd éledezni a színházi- és táncvilág is – ám egyelőre rengeteg korlátozással, szigorú szabályokkal és még több bizonytalansággal.

És még hálás lehet a magyar, amiért az anyanyelvén játszanak neki! – Színházi alkotók naplójába olvasunk bele júniusi sorozatunkban. A színházak zárva, egy kór tartja rettegésben az emberiséget, 2020-at írunk. De lehet, hogy 1841-et. Mit csinál a művész, ha nem dolgozhat?

Ez a két részre tagolt írás remélhetőleg hűen tükrözi szakmai elkötelezettségemet: az első részben színházi gondolkodóként a „színház a koronavírus idején” jelenség kapcsán elméleti előzményeket vetek fel, a második részben pedig színházi alkotóként a gyakorlati tapasztalataimat osztom meg, melyek egy másodmagammal létrehozott performanszhoz kapcsolódnak, így a szövegbe behívom alkotótársamat, Láng Dánielt, aki kommentárjával gazdagítja az […]

Már az a múltkori rádiójáték kimozdított a karanténból. Amikor meghallottam a saját mondataimat, valóságos villámcsapásként ért. Rögtön fel akartam hívni valakit, de nem volt vonal a telefonban. Ma sincs. Inkább írok. Írásban viszont lassú vagyok. Lassú víz partot mos. Nem ismerem azt a színészt, aki kölcsönadta a hangját, de annyira tökéletesen csinálta, hogy néhány pillanatig […]