Napról napra

Alighanem csupán a véletlen sodorta időben egymás mellé a Duna pesti, illetve budai partjára a két, klasszikusokat újrahangoló premiert. Az viszont nem véletlen, hogy az utóbbi években megszaporodtak azok a bemutatók, amelyek nem pusztán rendezői eszközökkel, kisebb-nagyobb dramaturgiai beavatkozásokkal értelmezik át, helyezik mai kontextusba a klasszikus drámákat, hanem új szövegváltozatot, illetve az eredeti nyomán készült […]

Az Örkény Stúdió legújabb bemutatója ízig-vérig kortárs előadás. Nemcsak azért, mert a darabot a kortárs szerző és rendező, Kincses Réka jegyzi, hanem legfőképpen mert a produkció által felvetett problémák, középpontban a multikulturalitással és a generációs különbségekkel, aktuálisabbak nem is lehetnének. „Hochaktuell” – mondaná a német.

Leírni is különös, hogy valaki épp azért élte túl a holokausztot, mert zsidónak álcázta magát. Pedig Malikával éppen ez történt.

Színházzá írta-rendezte szülővárosa, Marosvásárhely magyar–román konfliktusait, saját családja férfi–nő viszonyait, testvérkapcsolatát, filmet készített édesapjáról. KINCSES RÉKA bátran és játékosan nyúl az élet meghatározó történeteihez, a hivatásos színjátszás felől nézve akár szokatlan eszközökkel. Családállításról és próbafolyamatokról beszélgetett vele Berlinben NÉDER PANNI.

Fontos pillanat a család életében, amikor anyuka és apuka egyetlen szeme fénye, a kis trónörökös, az ifjú hercegnő kistesót kap. A világ két ura nem rá figyel többé minden pillanatban, lesz ott egy idegen, egy másik, akivel kezdeni kell valamit. Rémdrámai alaphelyzet.

Az ember idegenben kicsit megszereti magát, mert muszáj. Biztos, hogy ezt a mentalitásváltást otthon is meg lehetett volna lépni, de én idegenben bátrabb vagyok.

Közös mesében, közös történetben vagyunk tehát, ahol bármelyikünk lehetne a mesélő. Most éppen egy Pentheszileia nevű lány az, aki többgenerációnyi élettapasztalatot próbál egyetlen mesébe összegyúrni.

A kétnyelvű, a másik nyelven mindvégig feliratozott Double Bind olyan dokumentum-színházi (nem verbatim) előadásként határozza meg magát, amely az alkotók saját történetei alapján az egyazon városban élő két közösség viszonyát viszi színre.