Napról napra

A barátság témája egyike azoknak a kisgyerekekhez szóló színházi tartalmaknak, amelyek önmagukban is kijelölik megcélzott közönségük alsó életkorát – nem véletlen tehát, hogy mindkét bemutatót négyéves kortól ajánlják az alkotóik. Az előadások különböző nézőpontból mesélnek arról, milyen fontos dolog az életben a barátság. Az egyik arra vezeti rá a nézőit, mennyire sokat kell tenni érte, […]

Úgy érzem magam, mintha egy másik világba csöppentem volna – pusztán attól, hogy emberek beszélgetnek és gondolkodnak együtt, biztonságos keretek között, hogy emberek bevallják, milyen bénák tudnak lenni, és hogy hibákat követtek el. A buborékomban persze eddig is voltak ilyen alkalmak, de a világ és az (itthoni) közélet finoman szólva sem ebbe az irányba tart.

A két nagy budapesti gyermekszínház évadnyitó bemutatói igencsak eltérnek egymástól. Az egyik nagyszínpadra készült, a másik a Kolibri szűk pincéjébe. Az egyiket hat, a másikat tizennégy éves kortól ajánlják. Az egyik egy bibliai történetet dolgoz fel, a másik a jelen és a közeljövő világába vezet. Az egyik bábszínház, a másiknak már a színlapjáról kiderül, hogy […]

Év elején az online térben két gyerekeknek szóló bábszínházi bemutatót is láthattunk: egy népmese-feldolgozást és egy most született, modern történetet, egy férfi és egy női főhőst, a hagyományokhoz való kapcsolódást és a jelen aktuális kérdéseit érintő problémaközpontú történetet, egy óvodásoknak és egy kisiskolásoknak szóló előadást: a debreceni Vojtina Bábszínház és a Kolibri Gyermek- és Ifjúsági […]

„Ki nem sz*rja le a kritikát az internet korában?” ‒ hangzott el nemrégiben a retorikusnak szánt kérdés egy beszélgetésen. Időről időre hallani, olvasni ilyesmit akár a szakma által kifejezetten elismert színészektől is. Vagyis olyasvalakiktől, akiket nem holmi sértettség, inkább csak a trendiskedés szándéka motivál, amikor közösségi médiát, rajongói oldalakat, posztokat és kommenteket emlegetnek – mintha […]

A fővárosban legjellemzőbben három helyen kínálnak ifjúsági előadást: a Kolibriben, a Budapest Bábszínházban és az átprofilozás útján járó Pesti Magyar Színházban. Mindháromban bemutattak decemberben egy-egy előadást a legkritikusabb korosztálynak.

A Kolibri Színház két legutóbbi bemutatója nem tipikus gyerekszínházi témákkal foglalkozik, de legalábbis nem a megszokott módon. Szerelmes mesékből persze nincs hiány, ahogy olyan királyfikból és királylányokból sem, akik boldogan élnek, míg meg nem halnak. A császárfiú álmában azonban elmarad a happy end. Az Esznek-e a halottak epertortát? pedig már a címével is jelzi, hogy gyerekszínházban […]

A MuTh színházban talált otthonra az Armel operafesztivál. Sajnálatos, hogy nem tudott gyökeret ereszteni egyetlen vidéki városunkban sem. Ugyanakkor érthető, miért éppen Bécs lett az előadások egyik helyszíne: itt van elég fény ahhoz, hogy jelentős kortárs és kortárs-magyar műveket és kortárs zenére is fogékony előadókat, művészeket – elvégre az operafesztivál énekverseny is – észrevegyenek.

A Kolibri – Családiból indult – Gyermek- és Ifjúsági Színház fennállásának 25. évfordulóját ünneplendő mustrát rendezett, amelyen nem csupán saját előadásait mutatta be showcase-szerűen, hanem amelyre külföldi produkciókat is hívott. Fontos ez a gesztus, tájékunkon ugyanis meglehetősen ritkák a nem felnőtteknek szóló vendégjátékok. Az pedig kifejezetten szerencsés, hogy a négy előadás négy korosztályt szólított meg.

Azok a jelenetek az igazán emlékezetesek, melyekben nem (csak) a történetet kell összerakni, hanem a szereplők érzelmeit, motivációt is nekünk kell hozzátenni a sztorihoz, és amelyek nem szorítkoznak pusztán az események eljátszására, hanem esztétikai megoldásokat is alkalmaznak.

A Kolibri Gyermek- és Ifjúsági Színház idén ünnepli a huszonötödik születésnapját. Az intézmény élén a kezdetektől Novák János áll. Azzal fogadott, hogy a nagy összegzéseket szeretné elkerülni, mivel úgy gondolja, a huszonöt éves létezés önmagában is elég érv a színház létjogosultsága mellett. De annak örül, hogy az évforduló lehetőséget teremt új, kísérletező előadásokra és szakmai […]

Négy alkotó, akiknek jelentős szerepe volt a magyar bábművészet 2000-es években zajló megújításában. Kinőtték a „fiatal tehetség” skatulyát, ők ma a derékhad és a mainstream: bábszínházak arculatát, művészi irányát határozzák meg, dolgoznak szerte az országban, tanítanak. Máshonnan indult pályáik íve közel párhuzamos, útjaik időnként metszik egymást. Egyszerre gyakorlatiasak, realisták, reménykedők, de hurráoptimizmus nincs bennük.