Napról napra

Két meghatározó színművészünk szinte egy időben megjelent életrajzi kötetének kiindulópontja radikálisan azonos: mindketten súlyos, az életüket fenyegető betegségen estek át, amely ha pályájukat nem is roppantotta meg, de jelentősen befolyásolta lehetőségeiket. A visszapillantás, az élettel, az eszmékkel és a művészeti pályával való számvetés tehát természetes alaphelyzete a két munkának: Csáki Judit Cserhalmi- és Gyárfás Dorka […]

A focit, a chiantit és a tiramisùt szereti, a hízást meg a rossz kritikát viszont nem; képes jól próbálni és tud írni is a próbafolyamatokról. Ez mind-mind kiderül Máté Gáborról a Színházi naplók olvastán.

Bár a kézikönyv klasszikus meghatározásai alapján azt hihetné az olvasó, hogy most minden fontosat megtud majd a színházi nevelésről és a színházpedagógiáról, élménye inkább szókratészi lesz: sok kérdéssel találkozik, és a nem-tudás felismerésének néha bosszantó, de időnként felszabadító érzése uralkodhat el rajta.

Akkor lesz igazán kényes kérdés a tények pontatlansága, amikor az emlékező mondandójának általánosító állításait kellene alátámasztaniuk, vagy ha a számára különös jelentőségű színházi történések argumentációját zavarja meg a tévedés.