A 30. Hangosítóban azt próbáljuk meg körbejárni, milyen szempontok alapján mutatnak be kortárs külföldi darabokat magyar társulatok, és hogyan lehetne elősegíteni, hogy minél több ilyen bemutató szülessen.
Ugyanazon szerzők ugyanazon darabjai kerülnek színre, legfeljebb egyikük-másikuk egy időre „kimegy a divatból”, hogy aztán néhány évad múltán ismét mind sűrűbben vegyék elő.
A gond csak az, hogy célközönségként nem emberek, hanem a baromfitelepek lakói vannak belőve…
Csodával határos, ha születik, erősödik, él egy új kulturális vállalkozás.
Hogy ne árnyékot öklözzünk, ne a levegőbe beszéljünk, álljon itt egy lista.
A 2009-ben minijubileumot, fennállásának ötödik évfordulóját ünneplő pozsonyi Nová Drámának (‘új dráma’) karakán koncepciója van: olyan fesztivál, amely kizárólag a drámára kíváncsi, nem pedig a színpadi szövegre.
