Tag Archives

Archive of posts published in the tag: kritika

Gabnai Katalin: Történések a XV. utcában

Gózon Gyula Kamaraszínház: Függönyt fel! és Versmaraton

Ide kijutni nem kevés izgalommal jár. Békeidőben az utolsó átszállás utáni busz huszonvalahány állomása után jönnek a római számos utcák, s ha próba szerencse alapon leszáll az ember, többnyire rájön, hogy nem ott kellett volna. Most azonban megveszi a jegyét, bekapcsolja a gépét, s amit lát, az egyáltalán nem érdektelen.

PEER KRISZTIÁN: LENGŐ TEHER

Yoann Bourgeois: Celui qui tombe/ Talpon maradni – Trafó, e-néző #18, Tavaszi Fesztivál

Először csak a zaj jelzi: a sötétben valami mozgásba lendült. Mert a világ így kezdődik: nem bummal, csak nyikorgással, recsegéssel-ropogással – mintha szétesni készülne a (színpad)technika. Aztán szép fokozatosan a zaj forrására is fény derül: a roppant masinának csupán az emberi alkatrészei lazultak ki, és görögnek gazdátlanul ide-oda, kiszolgáltatva a gravitációnak és a terepviszonyoknak. Demonstrálva,…

Boronkay Soma: Leszámolás a bennünk élő apával

Falk Richter: In my Room - Maxim Gorki Theater, Berlin

2020. januárjában a berlini Gorki Theaterben Falk Richter, egy ötvenéves férfi megrendezte a saját maga és a színház öt férfi színésze által írt In My Room című előadást, mely a férfiak helyzetét vizsgálja a 20. és 21. század fordulóján. A csak férfiak által létrehozott előadás jelenleg a színház stream-repertoárján szerepel.

Kelemen Roland: Shakespeare, vagy ez az, amit akartok…

A TRIP által indított Shakespeare/37 sorozat első három része

„Ó, még egy Shakespeare” helyett egyből harminchét, de nem csak úgy biztonságosan manőverezve, hanem egyből műrepülésben – az első három rész alapján legalábbis nyugodtan kijelenthetem ezt.

Gabnai Katalin: Krumpli, kalap, banyatank

Pál Mangor Kvammen - Torfinn Nag - Jon Arne Sægrov - Per Inge Torkelsen: Maggi és Lillemor - Mamu alatt izzik a parázs, Pinceszínház

Különös vásári vígjátéknak volt házi bemutatója januárban a Pinceszínházban. Ám azóta az előadás csak online formában tudja elérni a közönségét. Bár hogy milyen célközönséget képzel magának ez a Hamvai Kornél fordításában színre került könnyes bohózat, azt nem könnyű megválaszolni.

Vida Virág: A görbe tükör görbesége

Hodworks: Önök kérték! (Még egy online előadás) – Trafó

Hód Adrienn koreográfus és csapata az Önök kérték!-ben képes úgy beszélni társadalmi konfliktusokról, a művészlét belső harcairól, vívódásairól, egyéni problémákról, mélyen szántó pszichológiai kérdésekről és aktuálpolitikáról, hogy közben nem arról beszél. Vagy éppen arról, de úgy, hogy messze túllépi a jelenlegi társadalmi normák által szabályozott párbeszédes formák konvencióit, és a lehető legprovokatívabb formában, tabuk, szégyen…

Csáki Judit: A maffiaháború hosszú árnyéka

Durica Katarina: A rendes lányok csendben sírnak – Vígszínház

A tényanyagból és interjúkból készült regény nem tud annyira fiktív lenni, hogy túllépjen a sztereotípiák szintjén, de alighanem ez volt a cél: „szemidoku” stílben ábrázolni ezt a világot. Mindazonáltal – vagy éppen ezért – igaza volt Kovács Krisztának, hogy a három monológ színpadra való, és jól sikerült a dramatizálás, pontosabban a kimetszés is.

Hajnal Márton: Költői kérdés

Háy János: Szavalóverseny 3. rész – Katona József Színház

A Katona színpada eltűnt a díszlet mögött: egy megtévesztésig élethű, színes könyvektől rendetlen, szűk dolgozószobát látunk, ahonnan egy magányos és ideges kisember próbál költői magaslatokba emelkedni. Nem nehéz karanténbeli önmagunkra ismernünk.

Gubán Mária: A baj a mosdóba sem jár egyedül

Katona József Színház: Egyformák vagyunk

A Szex és New York óta tudjuk, hogy nőnek lenni nem egyszerű. Azóta, sokkal hitelesebb alkotások sorozata után megtanultuk, hogy a valóságban még ennél is nehezebb. Ami pedig Amerikában már a kétezres évek elejére közhellyé vált, Magyarországon tizenöt évvel később lett izgalmas irodalmi, színházi téma. Itthon még tényleg rugózunk azon, vajon szabad-e egy nőnek úgy…

Kolozsi László: A királyság is bezárt

2in1 kritika: Verdi: Don Carlos, Erkel Színház és Schiller: Don Carlos, Radnóti Színház

Verdi művének középpontjában a szerelem és a hatalom áll, ám Schiller művének középpontjában, ha rendezőnek ez a szándéka, állhat a szerelem vagy a hatalom – is. Ez attól is függ persze, hogy a kifejezetten hosszúnak számító Schiller drámát a dramaturg és a rendező együtt hogyan alakítja, mit is szeretnének láttatni, mit szeretnének kiemelni.