Napról napra

A Színház folyóirat októberi számában három kérdést tettünk fel – nem tetszőleges alapon, hanem célzottan – a színházak működésében jártás gazdasági és elméleti szakembereknek, kulturális menedzsereknek a színházfinanszírozás módozataival kapcsolatban. Kell-e részt vállalnia az államnak, és ha igen, mekkorát és milyet, a színházfinanszírozásból? Egységesen vagy eltérő módon támogassa az állam a különböző színházi területeket (szórakoztató, […]

Jelen összeállításunkkal párhuzamosan a Színház folyóirat szeptemberi számában európai művészeti egyetemek, művészek és intézmények tiltakozó akcióinak, illetve felsőoktatási intézmények einstandolásának példáiból merítünk. Ez itt egy szerény hazai körkép: nem teljes, nem kerek, nem is (mindig) ért célt, de a miénk.

2020. június 10-én, szerdán a Színház- és Filmművészeti Egyetem elindította online konferencia-sorozatát, melynek címe: Universitas és emancipáció. Az első beszélgetésen jogászok, jogtudósok, tanárok és hallgatók részvételével azt a kérdést jártuk körbe, milyen viszonyban állnak egymással a hallgatói jogok és kötelességek, az állampolgári jogok és az alaptörvény. Jelen szöveget hárman írtuk, két drámainstruktor szakos hallgató, akik […]

…egy nem tudom, ki által eldöntött, nem tudom, ki által aláírt, milyen céllal, milyen módon, kegyként osztogatott, leginkább kapcsolatokon, ideológiai egyezéseken alapuló, korrupt rendszerben vagyunk.

Úgy látszik, nálunk csak az működik, ha valaki a parlament lépcsősora alján a hátára kap egy puttonnyi ügyet, és egymaga cipeli fel azt – a baj az, hogy mire felér, a batyu egy része kiszóródik, egy másik részét pedig a kormányőrök nem engedik bevinni.

Olyan ez a délután, mint egy kakaós csiga: a legtocsogósabb a közepe.