A Színház- és Filmművészeti Egyetem (SZFE) alapítványi kuratóriumának tagjait a közvélemény – az egyetem oktatóihoz és hallgatóihoz hasonlóan – 2020. július 31-én ismerhette meg a sajtóból. A névsorban egyetlen olyan személy neve sem szerepelt, akiket az egyetem javasolt. Alábbi történeti összeállításunk európai művészeti egyetemek, művészek és intézmények tiltakozó akcióinak, illetve felsőoktatási intézmények einstandolásának példáiból merít.…
Szeptember 1-jével nagy változások elé néz a Színház- és Filmművészeti Egyetem: a modellváltás önmagában nem kellene hogy veszélyeztessen egy felsőoktatási intézményt, a vezetőség bizonyos korábbi jelek miatt mégis rendkívül sötéten látja a jövőt. KOVÁCS BÁLINT ennek okait ismerteti.
Az SZFE-n készülődő, konkrét szakmai elemeket egyelőre nem tartalmazó változásoknak nemcsak kritikusai, üdvözlői is vannak – elsősorban az MTT tagszínházainak vezetői között. De milyen színházképet mutat a budapesti képzés szakember-kibocsátásából nem (?) részesülő vidéki színházak 2020/21-es évada? És hogyan jutottunk idáig?
Jelen összeállításunkkal párhuzamosan a Színház folyóirat szeptemberi számában európai művészeti egyetemek, művészek és intézmények tiltakozó akcióinak, illetve felsőoktatási intézmények einstandolásának példáiból merítünk. Ez itt egy szerény hazai körkép: nem teljes, nem kerek, nem is (mindig) ért célt, de a miénk.
2020. június 10-én, szerdán a Színház- és Filmművészeti Egyetem elindította online konferencia-sorozatát, melynek címe: Universitas és emancipáció. Az első beszélgetésen jogászok, jogtudósok, tanárok és hallgatók részvételével azt a kérdést jártuk körbe, milyen viszonyban állnak egymással a hallgatói jogok és kötelességek, az állampolgári jogok és az alaptörvény. Jelen szöveget hárman írtuk, két drámainstruktor szakos hallgató, akik…
…egy nem tudom, ki által eldöntött, nem tudom, ki által aláírt, milyen céllal, milyen módon, kegyként osztogatott, leginkább kapcsolatokon, ideológiai egyezéseken alapuló, korrupt rendszerben vagyunk.
Úgy látszik, nálunk csak az működik, ha valaki a parlament lépcsősora alján a hátára kap egy puttonnyi ügyet, és egymaga cipeli fel azt – a baj az, hogy mire felér, a batyu egy része kiszóródik, egy másik részét pedig a kormányőrök nem engedik bevinni.
Olyan ez a délután, mint egy kakaós csiga: a legtocsogósabb a közepe.
Arra hamar rájöttem Magyarországon, hogy vidéken könnyű megtölteni a nézőteret.
Elvonás itt szóba sem jön, ez a fogalom itt értelmezhetetlen, felelősen gondolkozni csak a színházra fordított összeg szorzójáról lehet.
