Napról napra

Dicséretes szándék, hogy a Budaörsi Latinovits Színház neves vendégrendezője, a többnyire Németországban dolgozó Kovalik Balázs úgy nyúl Molnár Ferenc talán legismertebb darabjához, ahogyan eddig még senki – legalábbis senki az általam látott előadások alkotói közül –, amennyiben Ari-Nagy Barbara dramaturgiai segítségével komolyan, azaz szó szerint veszi Muskátné ravasz metaforáját, amellyel a körhinta-tulajdonos vissza kívánja édesgetni […]

Kovács D. Dániel nehéz örökséggel szembesült, amikor a Liliom megrendezésére vállalkozott az Örkény Színházban. A mű a XX. század első felének egyik legnépszerűbb, igen gyakran játszott, mondhatni agyoninterpretált szövege, melynek az utóbbi időben különösen erős színházi értelmezései születtek, gondoljunk itt Babarczy, Thalheimer, Schilling, Telihay, Bodó Viktor és legújabban Mundruczó Kornél rendezéseire. A Liliomról tehát ebben […]

Az előadást látva azonban egyértelműnek tűnt, hogy itt bizony nem Liliom a vonzó, hanem Julika a megátalkodott. Nem Liliom csábítja el Julikát, hanem a férfi nem tud kitérni az elől a tiszta és elsöprő, megingathatatlan szerelem elől, amellyel a törékeny cselédlány megajándékozza és megveri őt.

Merthogy Béresék addig-addig csempészik vissza a Liliomot a Carouselbe, amíg az már-már megszűnik autonóm műnek lenni. Ha elvonatkoztatunk helyszínektől, határozottan az az érzésünk támad, hogy nem egy amerikai musicalt látunk, hanem a Liliom Babarczy-változatát, megzenésített formában.

A látott előadások alapján úgy érzem, az igazgatóváltást munkahelyi, igazgatási, hivatali, szakszervezeti ügynek tekinthetjük, esztétikai, művészi kérdések nemigen játszottak benne szerepet.

Gémes Antosnak, bár arckifejezése kellően űzött, mint az Erünniszek üldözte Oreszteszé, egyelőre sajnos igen szűk a palettája…

Az előadás koncepciója maga a Liliomot játszó színész.