Archive of posts published in the tag: Liliom

Muntag Vince: Szerelem a senkiföldjén

Liliom – Örkény Színház

Kovács D. Dániel nehéz örökséggel szembesült, amikor a Liliom megrendezésére vállalkozott az Örkény Színházban. A mű a XX. század első felének egyik legnépszerűbb, igen gyakran játszott, mondhatni agyoninterpretált szövege, melynek az utóbbi időben különösen erős színházi értelmezései születtek, gondoljunk itt Babarczy, Thalheimer, Schilling, Telihay, Bodó Viktor és legújabban Mundruczó Kornél rendezéseire. A Liliomról tehát ebben…

Fehér Anna Magda: A legyőzhetetlen

Molnár Ferenc: Liliom – Szentendrei Teátrum

Az előadást látva azonban egyértelműnek tűnt, hogy itt bizony nem Liliom a vonzó, hanem Julika a megátalkodott. Nem Liliom csábítja el Julikát, hanem a férfi nem tud kitérni az elől a tiszta és elsöprő, megingathatatlan szerelem elől, amellyel a törékeny cselédlány megajándékozza és megveri őt.

Urbán Balázs: Tengeri hibrid

Richard Rodgers–Oscar Hammerstein II: Carousel – Liliom – Budapesti Operettszínház

Merthogy Béresék addig-addig csempészik vissza a Liliomot a Carouselbe, amíg az már-már megszűnik autonóm műnek lenni. Ha elvonatkoztatunk helyszínektől, határozottan az az érzésünk támad, hogy nem egy amerikai musicalt látunk, hanem a Liliom Babarczy-változatát, megzenésített formában.

Muntag Vince: Erőszakos, szerető testek meséje

Gyors emlékidézés a Liliom színházi közelmúltjából

A játékhagyományra rápillantva a Molnár-életmű más részeihez képest meglepő változatosságot tapasztalunk, különösen az utóbbi években. Ez azt mutatja, hogy a mű még mindig provokál, és rejtélyekkel teljes, sőt, talán egyre rejtélyesebbé válik. Vagyis nemigen van a magyar dramatikus kínálatban nehezebb feladat, mint a Liliom kortárs hazai horizontjáról fogalmazni.

Nánay István: Egy művész-csirkefogó élete és halála

Molnár Ferenc: Liliom – Vígszínház

Meglátásom szerint ifj. Vidnyánszky rendezéseikor először dekonstruál, majd egy új konstrukciót épít fel. Szétszedi a darabokat, és az általa hasznosnak ítélt részeket új struktúrába illesztve hozza létre előadásait. Természetesen az eredeti műből indul ki, és többé-kevésbé hű is marad annak szelleméhez, felépítéséhez, mondataihoz, de az újonnan születő produktum mégis részleteiben vagy egészében más, és mindenképpen…

Molnár Gál Péter: Liliom

Részlet a Férfi monoklival című Molnár Ferenc-monográfiából (kézirat)

Mindenkit elragad a Liliom költészete, külvárosig nyúló valóságmarkolása. Szini Gyula tapintatos a giccs kérdésével. A tragikum és komikum borotvaélén táncoló darabot sokféle veszedelem fenyegeti: „vagy hogy a halál larmoyant stílusába téved, vagy hogy a blaszfémia felé siklik le”.[1]

Zappe László: Munkahelyi válság után művészi izgalmak nélküli évad Miskolcon

A miskolci Nemzeti Színház 2015/16-os évada

A látott előadások alapján úgy érzem, az igazgatóváltást munkahelyi, igazgatási, hivatali, szakszervezeti ügynek tekinthetjük, esztétikai, művészi kérdések nemigen játszottak benne szerepet.

Urbán Balázs: Egy válogató emlékiratai III.

A POSZT-válogatásról

…távolról sem annyira reménytelen a magyar drámairodalom, mint azt néha hisszük, vagy hinni akarjuk.

Kovács Dezső: Liliomhullás

Kovács Dezső a Liliomról

Guelmino alapvetően klasszicizáló játéknak képzelte el a Liliomot, s nosztalgikus-romantikus karakterű szerelmi történetnek Molnár külvárosi legendáját.

Szántó Judit: Harmonikás a kőfalon

Liliom - Magyar Színház - KRITIKA

Gémes Antosnak, bár arckifejezése kellően űzött, mint az Erünniszek üldözte Oreszteszé, egyelőre sajnos igen szűk a palettája…